PAKSI FUTBALL CLUB

 

Utólag úgy érezzük a srácokkal, mindenképpen több volt ebben a mérkőzésben. Ugyanakkor nem lehetünk telhetetlenek, mert mégiscsak a Fehérvár ellen játszottunk, akik a tabella második helyén állnak. Egy pont is értékes, pláne ebben a kiélezett helyzetben, amit a tabella alja mutat, jól jöhet még ez az egy egység a végjátékban. Továbbra is így kell játszanunk, és akkor nem lesz gond a folytatásban.

 

Úgy gondolom, Gerivel a kapuban, valamint előttünk a védekező középpályásokkal karöltve jól összeállt a védelmünk. Ezt bizonyítja, hogy olyan hatalmas ziccerhelyzete nem is adódott a Vidinek. Rendben voltunk tehát, csak elöl kell egy kicsit pontosabbnak lennünk, hogy a kínálkozó lehetőségeinket ki is tudjuk használni.

 

 

A játékfelépítésben mindenképpen! Még jobbra és pontosabbra kell szabnunk a labdakihozatalt, gyorsabban előre kell juttatnunk a labdát, ha nem is teljesen a csatárokig, legalább a középpályásokig. A stabil védekezésünket ugyanakkor meg kell tartanunk.

 

Jól éreztem magam, úgy gondolom, sem a csapat, sem az én erőnlétemmel nem volt gond. Kiválóan éreztem magam a pályán, még akkor is, ha késő este játszottuk a találkozót. Még egyszer hangsúlyozom viszont, hogy a továbbiakban is ilyen mentalitással kell futballoznunk, bárki ellen lépünk pályára.

 

Igen, és ellenfelünk szerdán még kupadöntőt játszik, ami hasznunkra lehet, bár az Ő keretük is kellően hosszú. Mindenképpen három pontra lenne szükségünk, de harcos meccs lesz, az tuti. Kvalitásban hasonló csapat, mint a Fehérvár, támadóik ugyanolyan technikásak. Elég, ha csak Berecz vagy Zivzivadze nevét említjük. Eddig kétszer sikerült legyőznünk a Mezőkövesded, szeretnénk, ha ez a sorozat folytatódna, és háromból hárommal zárulna. A legerősebb összeállításukra készülünk, és nyerni szeretnénk, hogy jó lendülettel kezdjük az onnantól elég sűrű programsorozatot.

 

 

 

„Biztató az eredmény és biztató a játék. Az első félidőben jó labdakijöveteleink voltak, de sajnos a játékhelyzeteket már nem a legjobban oldottuk meg, ez hiányzott a gólhoz. Ennek ellenére tetszett az első félóránk, jó helyen szettük össze a labdákat és jól forgattunk. A második játékrészben ellenfelünk többet birtokolta a labdát, de ez meddő, helyzetnélküli volt. Egygólos meccsnek nézett ki, végül annyi sem lett, viszont az eredmény reális. Sok lehetőséget dolgoztunk ki, amiket a legvégét nem jól oldottunk meg. A meccs vége felé kicsit kapkodtunk, de nagyszerű volt a srácok hozzáállása. Van még hét forduló, és sok riválisunk fog még az első három helyezett gárdával játszani. Jobb helyzetben vagyunk, mint a tavalyi év végén, hiszen minden sérültünk visszatért, és jól is játszottak” - így a mérkőzést követően trénerünk, Osztermájer Gábor.

 

1. perc: Csapatunk kezdte a mérkőzést.

 

5. perc: Szélpál állított meg két vendég rohanást is középen. Fiatal védőnk remek munkát végez eddig.

 

7. perc: Könyves indult a bal oldalon, de két védővel nézett szemben, így cselezéskor sajnos elvesztette a labdát.

 

8. perc: Haraszti ívelt középre veszélyesen egy sarokrúgást, Szélpál fejelt tisztán, de a túlságosan lelassuló labdát Kovácsik fogni tudta. Szép mozzanat volt!

 

13. perc: Haraszti és Osváth húzta meg a jobb oldalon tanítanivaló módon, védőnk lapos beadása ugyan veszélyes volt, de középen tőlünk senki nem érkezett pontosan, így sajnos elhalt a helyzetünk.

 

16. perc: Haraszti ívelt középre veszélyesen egy szabadrúgást a bal oldalról, a kapu előtti tömörülésből lett fejes, ami nem sokkal ment a vendég kapu fölé, de a partjelző lest intett.

 

17. perc: Haraszti indult meg a jobb oldalon, majd lágyan középre tette a labdát az érkező Könyvesnek, sajnos azonban csatárunk nem találta el jól a labdát, így nem lett kapura lövés. A túloldalon robogó Szabó ismét a kapu elé tette a játékszert, de azt egy vendég védő szabadította fel. A meccs eddigi legnagyobb helyzetét dolgoztuk ki gyönyörűen.

 

22. perc: Kényszerű csere vendégeinknél: Fiola sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot, helyére Rus lépett.

 

23. perc: A játékvezető pár másodperces egészségügyi szünetet rendelt el, amit a csapatok frissítésre használhatnak.

 

28. perc: Stopira fejelt messze a kapunk mellé egy szögletet követően.

 

30. perc: Könyvest rántották le csúnyán a tizenhatos vonalától egy méterre középen, a megítélt szabadrúgást Haraszti tekerte nem sokkal a kapu fölé.

 

31. perc: Könyves ugrott ki középen zseniálisan a labdával, de a partjelző sajnos lest intett.

 

32. perc: Szabó lapos lövése a bal oldalról, a tizenhatos sarkától nem sokkal ment a kapu mellé, nagy helyzet volt! Kifejezetten veszélyesen indulunk a vendég kapu felé.

 

33. perc: Újabb veszélyes megindulást mutattunk, Szakály ugratta Harasztit, majd a laposan középre visszatett labdára középpályásunk sajnos nem ért oda.

 

35. perc: Windecker kapott sárga lapos figyelmeztetést egy belépőért.

 

36. perc: Szabó adott középre veszélyesen egy labdát a bal oldalról, de Bödét nagyon szorongatták a kapu előterében, így hiába tűnt ígéretesnek a lehetőség, csatárunk sajnos nem tudott fejelni.

 

39. perc: Könyves is „besárgult” egy becsúszást követően. 

 

40. perc: Houri idő előtt végezte el a szabadrúgást, ami szintén sárga lapot ért.

 

43. perc: Könyves tűnt el felettébb érdekes módon a tizenhatoson belül, de a játékvezetői síp néma maradt…

 

44. perc: Ismét Szélpál hiúsított meg egy vendég előretörést, kiváló munka a védelmünkben hatos számú játékosunktól.

 

46. perc: A Fehérvár kezdte a második játékrészt.

 

46. perc: Windecker indult meg a jobb oldalon egészen a tizenhatos sarkáig, majd a középre adott labdát Kovácsik paskolta el az érkező Böde feje elől, viszont ezt követően Könyveshez került a labda, amit támadónk nem sokkal csavart a kapu fölé tizenhat méterről. Gyönyörű akció volt!

 

51. perc: Petryak bombázott csúnyán a kapunk fölé tizenhat méterről.

 

54. perc: Rácz fogta magabiztosan Houri szabadrúgását a tizenhatos sarkától.

 

57. perc: Balogh indult meg tisztán középen, majd a bal oldalon robogó Könyvest választotta, aki laposan tette középre a labdát, de az sajnos senkinek nem lett pontos.

 

60. perc: Kihasználtuk első cserelehetőségünket: Könyvest Hahn váltotta.

 

63. perc: Egy szép átforgatás után Haraszti tette középre a labdát a jobb oldalról, amit az érkező Böde elől sajnos Kovácsik gyűjtött be.

 

66. perc: Vendég csere: Houri helyett Nikolic lépett a pályára.

 

67. perc: Nikolic próbálkozott húsz méterről, Rácz védett.

 

69. perc: A játékvezető pár másodperces egészségügyi szünetet rendelt el, amit a csapatok frissítésre használhatnak.

 

70. perc: Hármat cserélt vezetőedzőnk: Windecker, Haraszti és Szakály helyett Kulcsár, Bartha és Kecskés érkezett.

 

75. perc: Nikolic kapott sárgalapos figyelmeztetést reklamálásért.

 

79. perc: Vendég változtatás: Petryak és Hodzic helyett Szabó és Nikolov kapott lehetőséget.

 

89. perc: Ismét cseréltünk: Osváthot Poór váltotta.

 

90. perc: Hahn fejelt középre egy keresztlabdát, ami aztán sajnos Bartháig már nem ért el, pedig ziccerlehetőség lett volna.

 

90+1. perc: Barthát rántották le a pálya tengelyében a tizenhatos vonalnál, de a játékvezetői síp érthetetlenül néma maradt…

 

 

 

Egy újabb olyan klubhű játékos, akihez hasonló az egész világon kevés van, hiszen 2004-től 2018-ig, megszakítás nélkül tizennégy szezont húzott le gárdánkban. Itt lett profi és innen vonult vissza, közben NBII-t nyert, és természetesen a vitathatatlan tehetségével és a példás hozzáállásával a 2011-es esztendőben aratott sikereinknek is az egyik fő kovácsa volt. Népszerű sorozatunk következő interjúalanya Kiss Tamás, Tejes.

 

Mindenekelőtt el kell mondanom, nagyon jól érzem magam az első csapatnál és az edzői gárdában! Csatárunk, Haraszti Zsolt megkeresésével indult az egész, aki a keresztszalag-szakadása utáni rehabilitációja közben keresett fel, segítsek neki felépülni. Ezt követően pedig az egész szakmai stáb kérte, hogy maradjak, segítsek a csapatnak és a sérült játékosoknak. Foglalkoztam azóta már Hahn Jánossal és Bartha Lászlóval is.

 

Nagyon tetszik a pozíció, teljesen más, mint amit például az utánpótlásban kell csinálnom, ahol csapatedző vagyok, és tizennyolc-húsz játékost fejlesztünk és irányítunk egyszerre. Itt csak kettőre-háromra fókuszálunk a rehabilitációs minicsapatunkkal, hála Istennek ez az jelenti, nincs sok sérültünk. Más jellegű tehát, mint az eddigiek, de mindkettőt szívesen és szeretettel csinálom. Jó látni például, ha valaki teljesen felépül, és újra pályára lép.

 

Igen! Egy igazi focis családból származom, apukám is focizott, a bátyám pedig a mai napig megyében rúgja a bőrt. A nagyobb tesóm fertőzött meg igazán, aki alig várta már, hogy én is tudjak vele játszani, nem volt tehát más választásom, de nem is nagyon akartam mást. Tényleg éjjel-nappal fociztunk, és végig igazi példaképként tekintettem rá, aki folyton segített mindenben, végig egyengette a pályafutásom, többször edzőm is volt. Nem csoda tehát, erős kapcsolat alakult ki köztünk, és a mai napig mindent megbeszélünk egymással.

 

 

Otthon, Szekszárdon kezdtem el a pályafutásom, ahol végigjártam a ranglétrát, majd a tesóm Bonyhádon edzősködött és elvitt magához, ahol megismertetett a felnőtt futballal. Ezután visszamentem szülővárosomba, majd Szálkára és Hévízre.

 

2004-ben keresett aztán fel Haraszti Zsolt, hogy üljünk le beszélgetni. Sosem feledem el, egy akkor még működő szállóba mentünk, ahova elkísért egy nagyon jó barátom, a klubtól pedig Zsolt mellett Karszt József érkezett. Beszélgettünk, felvázolták, hogy dolgozni is kellene mellette, ami az elején egy kicsit megrémisztett, hiszen addig csak a labdarúgásból éltem, csak az foglalkoztatott. Pár hét múlva aztán eldöntöttem, elfogadom az ajánlatot. Haraszti úr pedig el is jött értem Mosonmagyaróvárra, hogy hazavigyen. Még a Paks felé tartó úton egy NBI-es zalaegerszegi próbajáték lehetőség miatt megcsörrent a telefonom, de ekkor már hiába, eldöntöttem, idejövök. Rögtön egy olyan kölcsönös bizalom alakult ki köztünk, ami a mai napig megbonthatatlan.

 

…Veszprém, az első meccsem, de megmondom őszintén, bármennyire is próbálok visszaemlékezni, nem tudom felidézni, mi hogyan történt azon a találkozón. Érdekes, mert az első edzések, tréningek megvannak, de valahogy az a meccs elfelejtődött, persze, ha valamely’ régi csapattárs mesélne jeleneteket, biztos előjönne.

 

Na, arról a meccsről minden megvan. Gólt szereztem és büntetőt harcoltam ki. Úgy volt, hogy szombaton játszunk, aztán péntek lett belőle, adta a TV, így nagy izgalmakkal vágtunk bele. Nyomott a Vác, nem nekünk állt a mérkőzés, de Kovács Attila - aki azóta is jóbarátom - zseniálisan védte a gólvonalunkat. A gólt jobb belsővel szerzem… Mondom, végig tudnám mondani a kilencven percet. Az ember ennél jobb és szebb NBI-es bemutatkozásra nem is vágyhatott volna.

 

Ha lehet ilyet kérdezni, melyik volt az emlékezetesebb akkoriban, a feljutás vagy az első NBI-es meccs, ami győzelemmel ért véget?   

 

Igazából talán a feljutás, mivel az egy hosszú folyamat eredménye volt, míg a váci meccs sajnos csak másfél óráig tartott.

 

Mikor a megelőző szezon elején elkezdtük az alapozást, nem volt kimondva, hogy bajnokságot nyerjünk vagy mindenképpen jussunk fel az első osztályba. Szépen jöttek a mérkőzések és a sikerek, végül pedig a feledhetetlen ünneplés, azt hiszem, Budakalászon. Hazafelé végig énekeltünk, akkor még szurkolók is voltak a buszon, többször megálltunk enni…

 

Összegezve egyébként egyenrangú az első meccs sikere és a feljutás, de mindegyik más miatt.

 

Roppant jó hangulat volt az öltözőben! Családként működtünk, élmény volt edzésre jönni, úgy felépítettük magunkat, mint egy kis futballista, aki serdülő korosztályból indulva eljut a felnőtt csapatig. Minden évben fejlődtünk, javultunk, és a körülmények is egyre jobbak lettek. 2011-ben pedig igazi, nagybetűs csapattá váltunk, melynek legnagyobb érdeme az volt, hogy sok-sok mérkőzést úgy tudtunk megnyerni az egységünknek köszönhetően, hogy az összkép alapján még egy pontot sem érdemeltünk volna. Persze akadtak egyéni teljesítmények és szerencsék is, de nagyon fontos volt, hogy mind a pályán, mind az öltözőben és a szabadidőnkben csapatként működtünk. Ha menni kellett, mentünk, ha maradni, maradtunk, mindig egyfelé húztunk. Mindenki barátja volt a másiknak, mindenki segítette a másikat, együtt, egymásért dolgoztunk, ez pedig hozta a sikert.

 

Zseniális volt, azért az időszakért is rajongtam, előtte nem is repültem. Olyan helyeken jártunk, ahol sokan még soha addig, nem is csoda, hogy elragadott bennünket a hév. Így az elején úgy voltunk vele, az andorrai csapat ellen illene továbbjutni, aztán a Tromsönél már azt mondtuk, meglátjuk, hogy mi lesz, de akkorra már bíztunk magunkban. Itthon döntetlen, odakint 3-0-s győzelem, és itt is fontos, hogy a csapat nyerte meg azt a mérkőzést, például találataink mellett Csernyánszki Norbert hatalmasokat védett a kapunkba.

 

Igen, minden mozzanatára emlékszem, olyan, mintha tegnap lett volna. Imádtuk, hogy a meccs után, este tizenegykor világos volt. Tenger mellett aludtunk, jó idő volt, zseniális volt…

 

 

Egy összerúgás után történt, és nyolc hónapot kellett kihagynom. Nagyon rossz volt, alig vártam, hogy visszatérjek, nem voltam egy sérülékeny játékos, majd egyszerre kívülről kellett néznem a többieket. Furcsa volt, talán meg is pecsételte a továbbiakat…

 

Az biztos, hogy az első és az utolsó NBI-es mérkőzésem mindig előre rangsorolom magamban. Ezeken felül jó szívvel emlékszem vissza azokra a találkozókra is, amiket végül én dönthettem el. Volt közte egy hazai 4-2-es, Fradi elleni siker, egy Újpest elleni 1-0-s győzelem, amit pontban a harmincadik születésnapomon játszottunk…

 

Sok kiváló játékossal játszottam együtt, melynek nagyon örülök, közben pedig örök barátságok alakultak ki. Sokat köszönök a klubnak, a vezetőségnek, az edzőimnek, hiszen szinte mindent itt kaptam meg a labdarúgástól, amit egy játékos átélhet a profi pályafutása alatt. Remélem, ezekből sokat vissza is tudtam adni a pályán.

 

Nincs velük bajom, miért?

 

Ezek teljesen véletlenek, így jöttek ki. Mondjuk a kerek kétszázadik első osztályú meccshez kellett Csertői mester segítsége is, amiért máig hálás vagyok. Nem voltam az a statisztika nézegető típus, addig játszottam, amíg úgy éreztem, segítsége lehetek a csapatnak. Persze az utolsó időszakot illetően már a tartalék együttesre gondolok, de ott is élveztem a játékot.

 

Érdekes, mert hozzám egyetlen megkeresés sem ért el, mondjuk nem is volt menedzserem. Persze hallottam pletykákat, amik jól estek, de konkrétumig sosem jutott egyik sem. Megmondom őszintén, finoman fogalmazva durva ajánlat kellett volna ahhoz, hogy elhagyjam azt a nagyszerű öltözőt. Nem mondom, hogy nem gondolkodtam volna el egy nagymúltú csapat vagy mondjuk egy külföldi, például osztrák gárda hívásán, de ez is szinte csak a karrierem végén futott át a fejemen, el is hessegettem gyorsan, mert az mindent megért, amennyi szeretetet és megbecsülést kaptam ettől a klubtól. Semmit nem bánok, sőt, ha újrakezdhetném, akkor is csak itt játszanék, nem igazolnék el. Semmiért nem adnám fel, amit itt kaptam.

 

 

Igen, harminchat éves koromig futballozhattam, ami nagyon jó. Természetesen nekem is nehéz volt elfogadni, és a végén belátni, hogy szögre kell akasztani a stoplist, de a klubvezetés erre is odafigyelt, és megkönnyítette a dolgom. Szép lassan vezettem le, nem egyik napról a másikra lett vége. Aztán elkezdtem az edzői mesterség kitanulását, és maradtam az utánpótlásban dolgozni.

 

Csak utólag tűnt fel, pont erről beszélgettünk a minap Böde Danival, aki felelevenítette, mennyi gólpasszt adtam neki, de Tököli Attila is mindig elmondja, mennyire kedvelte a játékom, mert mindig passzoltam. Szerettem gólt lőni, de kétségkívül szerettem kiszolgálni a társakat is. Élveztem mindig úgy odatenni a labdát a többiek elé, hogy az csak nekik legyen jó, a védőnek vagy az ellenfél kapusának ne. Ha ez sikerült, nagyon jó érzés fogott el. Sokan mondják egyébként, hogy még a gólvonalról is passzoltam.

 

A kisfiam, Tamás most hatéves és focizik, érdeklődik a labdarúgás iránt, de nem irányítom, csak annyit szeretnék, hogy sportoljon. A kislányom, Zsófia hároméves, nagyon eleven, valószínű előbb-utóbb nála is bejön a képbe a szervezett mozgás. Ami fontosabb viszont, amellett, hogy már most mindkettőjükre büszke vagyok, nagyon szeretném, ha sikeresek lennének az életükben, legyen szó magánéletről, munkáról vagy sportról.

 

Hát, persze! Folyamatosan látom, hogy fejlődünk, mindenki keményen dolgozik az edzői stábtól a csapat minden tagjáig. Azt gondolom, akkor jó egy csapat, ha a bajban összefog, és látom, most összefogtunk. Nem érzem tehát, hogy baj lehet a bajnokságban! Meg tudjuk oldani, képesek vagyunk előre menekülni, nem izgulok, és nem is szabad. Azt se felejtsük el, a saját kezünkben van a sorsunk!

 

 

Portré péntek sorozatunk ezzel a résszel egy kis időre elbúcsúzik olvasóinktól, hiszen a hétvégétől újraindul az öldöklő harc a bajnoki pontokért. Ígérjük azonban, hogy a nyári szünetben visszatérünk, és további legendás játékosainkkal idézzük fel pályafutásuk egészét, karrierjük érdekesebb mozzanatait, ezzel ápolva egyúttal klubunk történelmét.

 

 

I. rész: „A védők jó helyezkedései is kellettek, hogy jól teljesítsek” - Kovács Attila

II. rész: „A napunk legszebb része volt, mikor együtt focizhattunk” - Mészáros István

III. rész: „A mai napig kihelyezett paksi nagykövet vagyok” - Vayer Gábor

IV. rész: „Mindig a szívem vitt előre” - Varga László