Olvasóink új, csütörtöki sorozatunkból minden héten egy, a szakmai stábunkban dolgozó kollégánkat és munkájának fontosságát ismerhetik meg.   

 

Összeállításunkat Purger Szilárd terapeutánkkal kezdjük, akinek most aztán akad munkája bőven, hiszen, ahogy arra játékosaink és vezetőedzőnk is rávilágított, sérültjeink listája igen hosszas.

 

Kezdjük talán először magával a feladatkör bemutatásával, hiszen sokan nem tudják teljesen, miért is elengedhetetlen ez a munkakör egy profi klubnál.  

 

Rehabtrénerünk, terapeutánk esetében egy igen komplex tevékenységről beszélünk, amely egy adott játékos útvonalát a sérülésének kezdetétől(!) a pályára történő visszatéréséig kiséri.

 

„A stábon belüli együttműködés talán a legfontosabb, gondolok itt az orvossal, a masszőrrel, a manuálterapeutával, a fizioterapeutával (gyógytornásszal), a rehabilitációs, valamint az erőnléti edzővel történő összhangra” - kezdte Purger, akinek lassan már 20 éves szakmai tapasztalat van a háta mögött. „Sportágtól függetlenül minden csapatnál - így nálunk is - az a legfontosabb, hogy az orvosi gárdában a megfelelő pozícióba a leghozzáértőbb emberek kerüljenek. Ezt legkönnyebben úgy lehet elképzelni, hogy a sérült játékost képletesen egy futószalagra tesszük, és a megfelelő időben és helyen a megfelelő szakember kapcsolódik be a kezelésébe.” Mint beszélgetésünk során munkatársunktól megtudtuk, munkája - sokak elgondolásával ellentétben - nem a visszatérés előtt kezdődik, sokkal inkább a sérülés következtének pillanatában, sőt, talán még előbb. „Magát a mérkőzést, és azon belül a játékosok reakcióit is speciálisan kell néznünk, hiszen a legkönnyebben abból tudunk kiindulni egy kezelés folyamán, ha láttuk magát az esetet, ami lehet kontakt vagy non-kontakt. Ennél nagyobb segítségünk nincs. Súlyosabb esetben pedig azonnal reagálnunk kell. Természetesen ezek a teendők a meccseken túl az edzéseket is érintik.”

 

 

A következőkben nézzük meg, mi is a menetrend egy sérülés esetén.

 

A terapeuta azonnal kézbe veszi a teendőket, amiket a visszatérésig folyamatosan a kezében tart. Először is az orvosokkal együttműködve megvizsgálja a játékost, majd, ha szükséges, közösen további vizsgálatokat rendelnek el. Ha beavatkozásra nincs szükség, a továbbiakban a már említett, csapaton belüli orvosi gárda foglalkozik a labdarúgóval. „Az orvost soha nem szabad kikerül, Ő a mi kis szakmai csapatunk feje, hisz’ a terapeuta nem állíthat fel diagnózist, valamint mindent szakvizsgálati eredményekkel kell alátámasztanunk. Ezeket már egy megszokott, egymásra épülő protokoll mentén végezzük, melyben általában minden esetben található képalkotói vizsgálat” - fogalmazott Purger Szilárd, aki azt is kiemelte, hogy mindig minden helyzetben a legfontosabb, hogy higgadtak és nyugodtak maradjanak, majd a megfelelő irányba indíthassák el a rehabilitációt. 

 

Tapasztalt kollégánk ezen szakma felé történő inspirációját talán nem meglepő módon egy hosszúra nyúlt, saját sérülés generálta, mely során arra lett figyelmes, hogy azzal próbálkozik, hogyan gyorsíthatja fel a felépülését. Tette mindeszt a kétezres évek legelején, amikor a műtétjét követően egy év kellett számára a felépüléshez. Most egy páciense ugyanazt átélve hat hónap után már meccset játszhat. „Akkoriban a klubok még nem voltak tisztában azzal, hogy ez a feladatkör mennyire fel tudja gyorsítani a sportoló visszatérést, majd, amint a nagyobb egyesületek erre szépen lassan rájöttek, kialakult az a rendszer, miszerint ma már elképzelhetetlen egy profi csapat orvosi stábja megfelelő szakemberek nélkül. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy csapat számára a legdrágább játékos a sérült sportoló, ezt kell szem előtt tartani, és onnantól kezdve mindenkinek tudnia kell a feladatát.”

 

 

Egy 20-30 fős keretnél a prevenciós munka ellenére elkerülhetetlen, hogy ne legyen valakinek valamilyen sérülése, fájdalma, így adódik a kérdés, mennyit és hogyan dolgozik egy sportterapeuta. Rátérve Purger Szilárd személyére ezt is megtudakoltuk tőle. „Én 0-24-ben végzem a munkám, az edzéseket követően elkészítem a dokumentációkat, a mérési adatok elemzését, megírom a csapat sérült listáját, majd az állapotokhoz viszonyítva elkészítem a következő tréningek tervezetét. Emellett mindig elérhető vagyok, hiszen bármikor hívhat egy játékos, ha az edzéseket követően fájdalma, egészségügyi problémája akad. Ezekre azonnal reagálnom kell, hiszen a sérültek kvázi hozzám tartoznak, én felelek értük, amellett, hogy együtt lélegzem a teljes csapattal, mindig ott vagyok, ahol a srácok.” Erre a már említett szemlélődés miatt van szükség, ha bárhol bármikor bekövetkezne a baj, de vajon mi motiválja profi kollégánkat nap mint nap?

 

„Számomra a legfontosabb, hogy ne legyen egy játékos felépülésében semmi megakadás. Összhangban, harmóniában, egymást segítve dolgozzunk együtt mindennapi társaimmal: Váczi László rehabilitációs masszőrrel, valamint Varga László és Bernáth Győző masszőrrel. A labdarúgóink pedig mindig a megfelelő ember keze alatt készüljenek a visszatérésre.” Terapeutánk azt is elmesélte, hogy szerencsésnek érzi magát, hiszen hosszú pályafutása ellenére visszasérült játékosa még nem volt. Olyan azonban akadt már, aki máshonnan érkezett és elakadást érzékelt a rehabilitációjában, de mint mondja „ez egy szép feladat, ilyenkor meg kell értetni a játékossal, hogy mindent újra kell terveznie, hogy mihamarabb felépüljön. Itt már a mentális szerepköröm is előtérbe kerül. Mindig fel kell állítanunk célokat, aminek a fontosságát egyszerűen, de el kell magyaráznom a játékos számára.”

 

Purger Szilárdot a következőkben arra kértük, szedje össze jelen eseteit, kikkel dolgozik most együtt. „Vági András a héten már bekapcsolódott a csapat munkájába egy belső térdszalag-szakadást követően, és Haraszti Zsolt súlyos sérülése utáni felépülése is jó ütemben halad. A kisebb rúgások után történő kezelésekre térve: Kulcsár Dávid, Báló Tamás és Kővári Róbert már a héten kinti edzéseket végeznek, Bartha László a kontrollvizsgálat kedvező eredménye miatt szintén elkezdhette velem a munkát.  Szabó János bordarepedése után csatlakozott Báló Tamásék kisebb csoportjához. Simon Ádám még nem érkezett vissza Németországból, de szeretettel várjuk, hogy a következő fázisba léphessen.”

 

Végezetül kollégánk hangulatára is kíváncsiak voltunk. „Első sorban itt fontos megköszönnöm feleségemnek és gyermekemnek, hogy támogatnak a munkámban, ami olykor sok lemondással jár. A csapatban pedig nagyon jól érzem magam, fontos, hogy az ember azt csinálja az életében, amit szeret. Úgy érzem, ez az én esetemben itt teljes mértékben megvalósul. Szeretném ezúton is megköszönni a klub vezetésénének, hogy olyan irányba tartunk, ami által folyamatosan fejlődhetünk.”

 

Ilyen kellemes és pozitív szavak után nem maradt más hátra, mint Purger Szilárd munkájához minden jót és további sok sikert kívánjunk!