Örülök, hogy egyből kialakult egy jó kapcsolat köztem és a csapat, valamint a klub között. Úgy vélem, a tervezett lépcsőfokoknál és mérföldköveknél járok, hiszen erre a félévre azt tűztem ki magam elé, hogy debütálhassak az NBI-ben, ez a múlt hétvégén megtörtént.

 

Hamar vége lett az tavalyi NBII-es bajnokságnak, így nagyjából mostanra érem utol magam, és teszek rá még egy lapáttal, ahhoz, hogy már az első osztályban is szerepelhessek. Úgy gondolom, igazán jó időben érkezett a debütálás, és a jövőben is szeretnék folyamatosan lehetőséghez jutni, perceket, tízperceket elcsípni. Persze tudom, ez szinte csak rajtam múlik, de maximalista és sikerorientált embernek, sportolónak tartom magam, így nem fogok itt hátradőlni.

 

Először is nagyon jó volt hazai környezetben, saját szurkolóink előtt debütálni. Egész héten éreztem a bizalmat vezetőedzőnktől, és azt is, ha esetleg úgy alakul a találkozó, szerepet is szán nekem. A kapott lehetőségemmel elégedett vagyok, egy olyan meccsen szálltam be, ahol már a stabilitáson volt a lényeg, labdákat kaptam és többször játékba kerültem.  Most úgy érzem, ennél már csak feljebb vezethet az út.

 

 

Szeretném, hogy még ebben az évben kapjak több ilyen lehetőséget, mint a múltkori, hiszen jó pár összecsapásunk van még december közepéig az OTP Bank Ligában és a MOL Magyar Kupában. Aztán tavasszal már ezeket a kis szerepeket szeretném egyre nagyobbra és nagyobbra nyújtani, ha vezetőedzőnk is lát majd bennem potenciált. Nyilván semmit nem szabad siettetni, első lépcsőfoknak a mostani bemutatkozás tökéletes volt, ebből lehet aztán továbbépítkezni. Most mindenesetre megpróbálom ezt a szelet kihasználni, a magam hasznára fordítani, és bent maradni stabilan az első osztályú keretben.

 

Igen, régebben Ő is dolgozott Csákváron és a Puskás Akadémiánál, de nemrég játszottuk egymás ellen is, mikor Ő a Budaörs trénere volt, én pedig a Csákvár színeiben fociztam. Ismeretségi faktorunk tehát van bőven. Nyilván fiatal vagyok még, így lehetőségeim nagyban függnek majd a csapat eredményeitől, de azzal kapcsolatosan - az utóbbi találkozóinkon mutatottakból kiindulva - bizakodó vagyok.

 

Teljesen érhető, hogy három hónap alatt nem lehet felvenni a legmagasabb szint ütemét, ritmusát. Itt már fizikálisan és játéktempóban sokkal magasabb a szint, mint anno az másodosztályban. Ezekben egésze biztos, hogy folyamatosan tovább kell fejlődnöm, de mindenben mindig lehet még többet és többet.