Lenzsér Bence és Nagy Richárd komoly sérülésük rehabilitációját végzik. Belső védőnk jobb, középpályásunk bal térdének szalagjai szakadtak. Lenzsért a mezőkövesdi győzelmünk után, a kilencedik fordulót követően vesztettük el hosszabb időre, míg Nagyot a DVSC elleni sikeres találkozónkon kellett hordággyal levinni a pályáról még a nyolcadik kanyarban. Itt a legújabb helyzetjelentés hogylétükről:

„Minden a tervek szerint, és hála Istennek jól halad, épp ma futottam először” - kezdte Lenzsér, aki kezdésként tizenöt percet töltött a futópadon könnyű kocogással. „Ezek mellett törzserőt növelünk, valamint komplex előkészítő feladatokat végzünk a futáshoz és intenzitásának növeléséhez. Jelenleg a futáskoordináció stabilitása a lényeg. Február 2-án lesz a következő kontroll, aztán már mehetek is az erőnléti edzőhöz.”

 

Védőnket százhetvennyolc NBI-es mérkőzés után érte először ekkora kihagyás karrierje során, így nem csoda, várja már a végét, de közben folyamatosan a csapattal van. „Immáron három és fél hónapnál járok, de fejben erősnek érzem magam, nincs gondom, csinálom, amit kell. Persze a képzeletbeli centit vágom, és úgy látom, már több mint a felét letudtam. Hiányoznak a srácok, főleg, hogy minden mozzanatukat követem. A két interneten közvetített törökországi felkészülési mérkőzést is megnéztem, és várom a bajnokság újraindulását, persze annál jobban csak azt, hogy ismét az öltözőben legyek. A Fradi és a Kecskemét elleni hazai mérkőzésünkön természetesen a paksi stadionban a helyem.”

„Egyre jobban alakulok, egyre közelebb vagyok a csapatedzésekhez” - ezek már Nagy Richárd szavai, aki akár február végén, március elején már újfent teljes értékű edzést végezhet a többiekkel. „Egyelőre minden tréningem a konditeremben kezdődik, ahol a dinamikát fejlesztjük, illetve combizomtömeget növelünk. Kint már stabilan futok, így a labdás gyakorlatok is előkerültek. Most a cél, hogy a mozgások újra rögzüljenek. Március elején lesz az utolsó kontroll, ott teljes zöld lámpát kaphatok a visszatéréshez.”

 

Akárcsak a korábban szóló védő kollégájának, Nagynak sem volt még hasonló sérülése, így fejben neki is különösen oda kellett figyelnie a körülötte zajló dolgokra. „Nehéz időszak volt, ami megviseli az embert. A klubtól, a családól és a páromtól azonban megkaptam minden támogatást, ami óriási segítség volt az elmúlt hónapokban. Örülök, hogy már látom a fényt az alagút végén, pláne, hogy én is végig a csapattal együtt lélegeztem, és továbbra is ott leszek a lelátón, amíg nem térhetek vissza az öltözőbe.”