Sportos családi háttérről, karrierindulásról, kecskeméti évekről, paksi debütálásról és Bognár-filozófiáról is beszélgettük.

Úgy dukál, ha legelölről kezdjük, főleg, ha azt is hozzátesszük, hogy édesapád, Tóth Jenő NBII-es labdarúgó volt Vácon. Egyenes út volt tehát a labdarúgói karrier?

Igen, apu után, úgy gondolom, nem volt kérdés, mibe kezdek majd bele. Egész kiskoromtól végig ott voltam mellette, ugyan akkor már csak megyei szinten játszott, mikor rendre bent jártam a gödöllői csapat öltözőjében. Ahogy sokan, én is belenőttem tehát ebbe a légkörbe. 

Olyan jól sikerült a növés, hogy 198 centimétereddel mindenki fölé magasodsz a pályán. Pályafutásod fiatal éveiben mennyire volt meghatározó ez az adottság?

Mikor elkezdtem a futballt, még nem voltam ennyire magas, sőt, mivel rendre az eggyel idősebb korosztályban játszottam, a testalkatommal egyáltalán nem lógtam ki a sorból. A jó adottságaimat a fizikális játékokhoz és a párharcokhoz használtam, amiket a mai napig szeretek a focin belül. Egyébként tizenhat évesen nyúltam meg. 

Akkor sem próbáltak más sportág felé csábítani, mondjuk a kézilabda vagy a kosárlabda irányába?

Nem, fel sem merült, viszont nem teljesen idegenek tőlem. A kézilabdát szeretem, mivel régebben a nővérem (Tóth Viola - a szerk.) a Honvéd színeiben NBI B-ben kézilabdázott, hobbi szinten pedig még a mai napig űzi a sportágat. Kosárlabdázni szoktam, de csak ritkán, a haverokkal, viszont a nézése nem köt le.

Lássuk az eddigi állomásaid szépen, sorjában. Az újpesti utánpótlásévek után 2015-ben a Honvédhoz kerültél, ahonnan többször kölcsönszerződtél a következő három évben. Vegyük górcső alá először ezeket az éveket!

Úgy vélem, minden teljesen természetesen indult. Miután a Honvédhoz igazoltam - még utánpótlás-játékosként - profi szerződést kaptam, majd jöhetett a második számú csapat, akik az NBIII-ban szerepeltek. Ezt követően kölcsönszerződéssel az NBII-ben pallérozódhattam. Először Vácon töltöttem jó fél évet, utána egy évet újra a Honvédnál, aztán pedig Siófokon, ahol sajnos semmi nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Mindezek után a feljutó Monor vitt el. Nem volt egy könnyű időszak, de úgy voltam vele, fiatal vagyok, és a felnőtt fociba történő átállás, beilleszkedés mindig nehézkes, így keményen bele kell állni. Arról nem is beszélve, hogy a pályán betöltött posztomhoz sok rutin kell, ahhoz pedig minél több tapasztalat.

Nézzük aztán a ’18-tól ’21-ig tartó időszakot. Monor, Nyíregyháza, Haladás, Ajka…

A Monorral ugye feljutottunk az NBII-be, aztán sajnos a klub egy év után, utolsóként búcsúzni is kényszerült, viszont úgy gondolom, számomra kiválóan sikerült a szezon. Tizennégy gólt szereztem, és talán ennek köszönhetően a Nyíregyháza kivásárolt a szerződésemből. Ekkor úgy tűnt, stabilan elindulnak felfelé a dolgaim. Sajnos azonban nem jutottam annyi játéklehetőséghez, amennyit szerettem volna, ekkor jött a Szombathely, ahol az első fél évben jól ment, utána azonban a vezetőség más csatárral képzelte el a jövőt, így Ajkán folytattam…

2021-ben igazoltál Kecskemétre, ahol két és fél évet töltöttél. Hogy látod az ott töltött időszakod?

Érdekes, mert már korábban is kerestek, viszont én nem szerettem volna osztályt váltani hozzájuk. Aztán mikor Ajkán is úgy éreztem, többet játszhatnék, és újra felvették velem a kapcsolatot, igent mondtam. A kecskeméti időszak mondhatom, álomszerűen alakult, stabil NBII-es csapatot szerettünk volna, majd rögtön összejött a feljutás, aztán az NBI ezüstérme is. Pista bá’ (Szabó István vezetőedző - a szerk.) nagyon jó csapatépítést hajtott végre. Ami a saját teljesítményemet illeti, véleményem szerint kiválóan megtalálták a szerepem a csapatban.

A Kecskeméttel lettél NBI-es játékos és tapasztalhattad meg majd’ százötven NBII-es találkozó után, milyen az NBI. Te hogy látod a különbséget az első és a másodosztály között?

Az NBII a harcról, a fizikalitásról szól, míg az NBI a technikáról, az intenzitásról és a ritmusról. Úgy érzem, nekem könnyebb az első osztályban futballozni, mivel a fizikális fölényem itt jobban ki tudom használni.

Klubváltásodban mi szólt mellettünk?

Természetesen az egyik oldalról nagyon nehéz volt a váltás, kötődtem a Kecskeméthez, hiszen amellett, hogy nagyon sokat köszönhetek a klubnak, nagyon szerettek. A másik oldalról viszont azt éreztem, karrierem következő, kiemelkedő lépcsőfoka lehet, hogy egy ilyen nagyszerű csapathoz csatlakozzak, mint a Paks. Ráadásul a játékfilozófia, a támadó mentalitás egy csatárnak mindig hívogató. Mindezek mellett pedig ott van a régóta stabil NBI-es tagság, valamint az a fajta bizalom, amit az első beszélgetésektől éreztem a klubvezetéstől.

Hogy teltek az első hetek Pakson?

Erről is csak pozitívan tudok nyilatkozni, és természetesen azt én is csak megerősíteni tudom, hogy ha valaki a kiváló öltözői légkört és annak minden előnyét keresi, Pakson találja. Rettentő jó közeg van itt, mindenki kedvesen fogadott. Örülök, hogy ide kerülhettem, és tényleg minden előzetes hallomás megállja a helyét. Mindenki kedves és nyitott felém.

Szerződésed aláírását követően négy nappal a Puskás Akadémia elleni mérkőzésünkön debütálhattál is zöld-fehér felszerelésünkben. Milyen volt, hogy érezted magad a pályán és a hazai környezetünkben?

Boldog vagyok, hogy rögtön lehetőséget kaphattam egy kis bemutatkozásra, úgy, hogy még egy hete sem voltam a csapattal. A mérkőzés végén, egygólos előnyben már a harciasság dominál, és igazán jó érzés volt, hogy megoldottuk a feladatot. A találkozót követően a szurkolók is barátságosan fogadtak, pacsiztak velem, ami szintén nagyon sokat jelentett számomra, igazán jól esett, ezúton is köszönöm a sok biztatást.

Vezetőedzőnk, Bognár György személye és általa csapatunk játékstílusa mennyire könnyítette meg a döntésed az átigazolás előtt?

Korábban még nem dolgoztam vele, de sok jót hallottam róla, és jól ismerem a futballról alkotott felfogását. Sokat jelent számomra, hogy a támadó játékfilozófiájában szerepet szán nekem. Örülök, hogy a klubvezetéssel együtt engem néztek ki következő célpontnak előre.