Karszt József, klubunk technikai vezetője nem mindennapi számhoz ért! Jozsó bá’ - ahogy mindenki ismeri - a 2023/24-es bajnoki szezon huszonkettedik fordulójában, Kisvárdán (0-1) ült hétszázadik alkalommal első számú gárdánk kispadján. A hatalmas szám ötvenhat NBIII-as, nyolcvankilenc NBII-es, valamint ötszázötvenöt NBI-es bajnokiból tevődik össze, és ehhez a mértani pontos statisztikához is persze az Ő határokat nem ismerő lexikális tudását kellett segítségül hívnunk cikkünk elkészítésekor. Egyébként, ha mindehhez még hozzászámolnánk a megannyi kupasorozat találkozóit (Magyar Kupa, Ligakupa, nemzetközi selejtezők…), egészen biztos, már az ezres szám is csak karnyújtásnyira lenne.

„2001. augusztus 11-én Boly-PAKSI SE mérkőzést rendeztek, ahol 4-1-re kikaptunk, pedig nálunk volt az előny, vezetőedzőnk Klement István volt, gólszerzőnk Prantner Attila” - válaszolta meg könnyedén első kérdésünket technikai vezetőnk, miszerint emlékszik-e az első találkozójára. Ezt a dátumot figyelembe véve, valamint, hogy klubunk a 2006-os NBI-es tagságának kivívása óta folyamatosan az első osztály - immáron szerves - tagja, nem meglepő, a honi labdarúgás legmagasabb szintjén Jozsó bá’ a legrégebb óta regnáló technikai vezető. „Hobbinak indult, komoly foglalkozás lett belőle, hiszen egészen a kezdetektől rendre olyan csapatunk van, akikhez az ember nap mint nap szeretettel megy be az öltözőbe. Úgy érzem, a srácok és az edzők is elfogadnak, legyen szó a jelenről, vagy akár az első évekről. Mindenkivel a lehető legjobb viszony kialakítására törekedtem és törekszem. Rengeteg sportbarátot szereztem és nagyszerű labdarúgókat, kiváló embereket, kollégákat ismerhettem meg az immáron több mint két évtized alatt, továbbá kellemes élményként élem meg a városi és megyei elismeréseket is, amikben részesülhettem.”

Prantner Attila és Karszt József

2016-ban a Paks Város Sportjáért kitüntetést, 2018-ban a Lussonium díjat vehette át szeretett klubvezetőnk, viszont, ha már srácokat említett, gondoltuk, megnehezítjük egy kicsit Jozsó bá’ dolgát, és rákérdeztünk, mennyi az annyi? „Az első csapatunkban eddig kettőszáztizennyolc labdarúgónk lépett pályára, és tizenegy edzővel dolgoztam együtt mióta technikai vezető vagyok.” A válasz azonnal jött, még egy kis töprengésre sem sikerült bírnunk. Ezek után a negyedik játékvezetőknek leadott cserelapok számára már nem mertünk kitérni…, biztos pontosan tudja…

Jozsó bá’ elképesztő meccsszáma mellett legalább annyira felfoghatatlan a hiányzásainak száma is. Első számú csapatunknak az elmúlt lassan huszonhárom évben mindösszesen kétszer kellett pótolnia bajnoki mérkőzésen technikai vezetőnket. „Legutóbb a COVID-járványkor, 2020 szeptemberében nem tudtam a csapattal tartani a Groupama Arénába, előtte pedig 2003 októberében egy Paks-Budafok találkozót kellett kihagynom édesanyám elvesztése miatt. A sportban a hétvégék szentírások, így az egész család a labdarúgás köré szervezi a teendőit, legyen szó ünnepnapról, ház körüli teendőkről, vagy csak egy kis pihenésről.”

A majd’ negyed évszázad rengeteg idő, így jubilálása kapcsán releváns kérdésnek bizonyult Jozsó bá’ felé az is, milyen változásokat vett észre ez idő alatt. „A régi kispadokat a mostaniakkal össze sem lehet hasonlítani, ha hirtelen csak az infrastruktúrára, a munkakörülményekre gondolok. A miliő mára már szintén teljesen megváltozott, ugyanakkor a réginek is megvolt és a mostaninak is megvan a maga bája. Különbséget nem lehet tenni, egyszerűen más, minden átalakult, és egészen biztos, még tovább fog változni, ez az idő velejárója” - zárta gondolatait kiváló átfogással technikai vezetőnk. 

Természetesen, mikor ekkora munkatapasztalatról íródik cikk, kihagyhatatlan elem a munkatársak megszólaltatása. Jozsó bá’ esetében a hétszáz bajnoki mellett könnyedén legalább ugyanennyi megszólalót tudnánk prezentálni. Ezúttal Böde Dánielre, Éger Lászlóra és Vayer Gáborra esett választásunk. Lássuk, mi jutott eszükbe klubikonjainknak technikai vezetőnk jubilálása kapcsán.

Böde Dániel: Jozsó bá’-nak már régóta mondom, addig nem mehet nyugdíjba, míg én is futballozom, így egészen biztos, fog még párat gyűjtögetni ehhez a számhoz. Hihetetlen gyorsan elrepült ez a több mint húsz év, és a mai napig minden egyes mérkőzésünket megbeszéljük, sőt, nemcsak a mérkőzéseinket… Szinte apa-fia kapcsolat a miénk, ez a megfogalmazás pedig mindent elmond. További sok-sok egészséget kívánok számára!

Éger László: Ez egy olyan szám, amit igencsak nehéz lesz felülmúlni bárkinek, bárhol, bármikor is. Elképesztő! Még gyerekként a betonpályán játszottunk, Jozsó bá’-ék már akkor néztek minket, aztán akármerre sodort az élet, mindig büszke volt rám. Sosem fogom elfelejteni, mikor a Debrecennel először Paksra jöttünk, a buszról leszállva elsőként ölelt meg. Különleges kapcsolatunk van, bármit meg tudunk beszélni egymással. Egyenessége mellett a precizitása is igazán példaértékű, egy élő lexikon. Követ mindenkit, és ápolja a kapcsolatokat, építi a hagyományokat. Felülmúlhatatlan dolgokat visz véghez. Azt mondják, nincs pótolhatatlan ember. Szerintem Ő az!

Vayer Gábor: Csodálatos! Ő az az egyik személy, akinek a jelentősége és a szerepe megkérdőjelezhetetlen a paksi klub életében és sikereiben. Szívvel-lélekkel él-hal ezért a játékért. Ha azt nézzük, mekkora szám is ez a hétszáz bajnoki, ne feledjük el, egy generáció felnőtt ez idő alatt, ez pedig döbbenetes ráfordított időt mutat. És van még egy aspektus, nemcsak a szám nagysága, ami kuriózum, hanem az is, amit közben megélt, szinte minden volt benne. További - jó értelemben - eseménydús meccseket kívánok számára. Soha nem felejtem el, hogyan fogadott, mikor Paksra igazoltam. Olyan tiszta tekintetű embert ismertem meg benne, akiből nagyon kevés van.

Gratulálunk, és további jó egészséget és jó munkát kívánunk, Jozsó bá’!

Magyar Kupa-ezüst 2022