Kupaarannyal és bajnoki ezüsttel zártunk, hogy gondolsz vissza az elmúlt napokra, hetekre és az évadra?

Hihetetlen, főleg, ha az egész szezont nézem... Az ősz elején kulcscsonttörést szenvedtem, így szinte a teljes idény kimaradt. Aztán úgy érzem, tavaszra már újra jó állapotban tértem vissza. Az utolsó hét pedig mindent vitt.

Mint tavasszal megannyi mérkőzésünket, a kupadöntőt is végigjátszottad. Hogy élted meg a százhúsz percet?

Rettentő nehéz mérkőzés volt. A Fradi már az első percektől kezdve nagy nyomást gyakorolt ránk, majd a kiállításunkat követően még egy lapáttal rá tudott tenni. A szünetben rendeztük a sorainkat, és a második játékrészben már úgy éreztem, emberhátrány ide vagy oda, támadásokat tudunk vezetni. Miután a Ferencvárosnak is villant a piros lap, teljesen partiba kerültünk, a hosszabbítást pedig jobban bírtuk.

Aztán alig három nappal a kupagyőzelem után a bajnoki ezüstért kellett játszanunk…

Igen, az utolsó bajnokink sem volt egy egyszerű mérkőzés. Benne volt a lábakban a szerdai kupadöntő, és természetesen az azt követő kis ünnepség is. Fáradtak voltunk, de szerettük volna győzelemmel befejezni a szezont, és nem a fehérvári pályára tekintgetni, ez hála Istennek össze is jött, és meglett az ezüst.

Még csak húszéves vagy és kupagyőztesnek, valamint bajnoki ezüstérmesnek mondhatod magad. Milyen érzés?

A rengeteg gratuláció ellenére még mindig nem sikerült teljesen feldolgozni. Mikor visszanézem a képeket és a videókat, akkor döbbenek rá, milyen szezont vittünk véghez. Hatalmas élménnyel gazdagodtam.

Mindezek után a következő szezonnak milyen egyéni célokkal vágsz majd neki?

Mindenekelőtt végre szeretnék komolyabb, nagy sérülés nélkül lehozni egy szezont, továbbá szeretnék bizonyítani majd a nemzetközi mérkőzéseinken, és szeretnék alapemberré válni az U21-es válogatottban.