A szezont még velünk indítottad, aztán a Corvinul elleni Európa-liga-selejtező párharcunk után igazoltál a Vasashoz. Klubtörténetünk legeredményesebb évada után nehéz volt meghozni a döntést a távozásról?

Természetesen nehéz, hiszen utoljára 2012-ben, még az MTK-val játszottam a nemzetközi kupaporondon, az is Európa-liga-selejtező volt. Mentem volna tovább a csapattal a Konferencialigában, de sajnos - ahogy akkor jeleztem - a család miatt döntenem kellett, aztán így hozta az élet.

Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, azért Budapestről követted a menetelésünket?

Nagyon szurkoltam a csapatnak, hogy a főtáblára jusson. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg az a kis nüansz hiányzott, amit talán én hozzá tudtam volna tenni a játékhoz, ha maradok. Aztán az is lehet, hogy nem, ez már nem derül ki…

Öt hónap után aztán visszatértél. Mit szólt a család?

Megmondom őszintén, az igazság az, hogy ez újra egy nagyon nehéz döntés volt nekik, viszont ahogy a helyzetem alakult, mindenki tudomásul vette, ismét be kell vállalni a távolságot.

Tisztázzuk a szabály, ami miatt szorult helyzetbe kerültél!

Egy játékos egy szezonban háromszor igazolhat át, de legfeljebb két csapatban léphet pályára. Mivel a 2024/2025-ös kiírás legelején, a Corvinul elleni El-selejtezőben játszottam, majd a Vasasban is, ugyan igazolhattam volna egy harmadik klubhoz, meccsen csak a következő évadban bizonyíthattam volna. Mint már visszatérésemkor is elmondtam, nagy köszönettel tartozom Haraszti Zsolt ügyvezetőnek és Bognár György vezetőedzőnek, hogy Ők számítottak és számítanak rám.

Milyen érzésekkel tértél vissza immáron negyedjére hozzánk?

Kicsit olyan, mintha el sem mentem volna, ez minimum két dologból fakad. Olyan kevés idő telt el, valamint változatlanul annyira jó a közeg itt, Pakson. Nagyon bízom benne, hogy legalább meg tudjuk ismételni azt az eredményt, amit a tavalyi szezonban produkáltunk.

Mindenki a támadó négyesünkről beszél, amibe Te is beletartozol. Erről neked mi a véleményed?

Talán nem túlzok, ha azt mondom, szerintem sok magyar edző örülne, ha ekkora merítési lehetősége lenne, mint most Bognár Györgynek. Én szeretem a versenyhelyzeteket, az igazi sportolókat az ilyen feldobja, még jobb teljesítményre ösztönzi. Egyébként érdekes, hogy engem mindig a Böde, Tóth, Ádám hármashoz sorolnak negyedikként, holott én egy sokkal inkább elmozgó játékos, csatár vagyok. Fizikálisan persze nagyjából hasonló a felépítésem, de úgy gondolom, teljesen más az erősségem, mint a kollégáknak. Egy biztos, ellenfeleink védői nem fognak örülni nekünk, mikor ellenünk készülnek, aztán játszanak.