Ahogy arról nemrég beszámoltunk, változás történt NBIII-as csapatunk szakmai stábjában a nyári felkészülési időszak kezdetén. A vezetőedzői poszton Kindl Istvánt korábbi kiváló belső védőnk, Gévay Zsolt váltotta, aki már felkészülési mérkőzésen is irányította fiataljainkat.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül Kindl István munkássága mellett. Korábbi NBIII-as vezetőedzőnk hat éven keresztül irányította második számú csapatunkat, ez idő alatt pedig meghatározó szerepet vállalt számos fiatal játékos fejlődésében és felnőtt futballba történő beépítésében. Kezei alól többen is élvonalig jutottak, munkájával pedig mind eredményességben, mind pedig játékosnevelésben is maradandót alkotott. Az elmúlt időszakról és új feladatairól beszélgettünk edzőnkkel.

Hogyan élte meg az elmúlt hat évet? Szakmai szempontból hogyan tekint vissza erre az időszakra?

Pozitívan, a szakmai pályafutásomban ez egy kiemelkedő időszak volt. Hatalmas kihívást jelentett, ugyanakkor sokszor fárasztó feladat is volt. 2020-ban Haraszti Zsolt kért fel arra, hogy szervezzem újjá az egy évvel korábban az NBIII-ból kiesett csapatunkat. Előtte az NBI-es csapatnál dolgoztam pályaedzőként, de akkor úgy éreztem, közelebb áll hozzám az önálló munka, így belevágtam.

Mi volt a legnehezebb ebben az időszakban?

Az edzések és a mindennapi munka mindig feltöltöttek, örömet okoztak. A nálunk dolgozó játékosok - akár az első keretből visszajátszók is - mindig maximális odaadással végezték a melót, sokszor nem is 100, hanem inkább 150 százalékon. A legnagyobb kihívást azonban az jelentette, hogy egy olyan csapatot kellett irányítani, amely szorosan kapcsolódik és függ mind az NBI-es kerettől, mind pedig az utánpótlástól. Ez folyamatos alkalmazkodást igényelt, hiszen sokszor csak egy nappal a mérkőzések előtt vált véglegessé, kikre számíthatunk. Mindig fontosnak tartottam, hogy az utánpótláskorú játékosok megfelelő játékpercet kapjanak, ezt a helyzetet nehéz volt menedzselni, mert természetesen mindenki a saját csapata érdekeit tartotta szem előtt.

Mire emlékszik vissza a legszívesebben, mire a legbüszkébb?

Nagyon szép feladat volt 2020-ban gyakorlatilag a nulláról felépíteni egy csapatot. Az én korábbi utánpótlás-játékosaimmal kezdtük a munkát, akikkel már hosszabb ideje együtt dolgoztam. Abból az U17-es korosztályból többek között Vas Gábor, Debreceni Ákos, Szendrei Ákos és Gyurkits Gergő, az akkor még Nagy Lajos vezette U19-ből pedig többek között Szekszárdi Milán, Kovács László, Budai Imre alkották az újraformálódó NBIII-as csapat gerincét, amely az első keretből visszajátszókkal egészült ki. Az évek során folyamatosan csatlakoztak a fiatalabbak is, például Pesti Zoltán, Győrfi Milán, Horváth Kevin, Máté Csaba, Galambos János. Öröm volt ezekkel a fiatalokkal dolgozni. Úgy gondolom, az elmúlt évek alatt ennyi NBI-es játékost kevésen adtak a magyar futballnak másott. Ezekkel a srácokkal nem csupán egy-két edzésen dolgozhattam együtt, hanem két-három éven át. Sokuknak részese lehettem a felnőtté válásukban, és az első lépéseiket is az én irányításommal tették meg a felnőtt labdarúgás felé. Szinte biztos vagyok benne, hogy a következő szezonban Wiesner Balázs is debütálni fog az NBI-ben. Ő klubunk egyik nagy értéke lehet.

Milyen utat járt be a csapat ez alatt a hat év alatt?

Mindig sikerült teljesíteni az elvárásokat. A klubvezetéssel sosem helyezésekben gondolkodtunk, teljesen mindegy volt, hogy a tizedik vagy a harmadik helyen végzünk. Az volt a legfontosabb, hogy stabilan megőrizzük tagságunkat a harmadosztályban. A munkánk valódi mércéje az volt, hogy tudunk-e olyan fiatalokat kinevelni, akik képesek szintet lépni, és bekerülhetnek az NBI-es keretbe, vagy akár egy NBII-es csapathoz szerződhetnek. Úgy gondolom, ezeknek az elvárásoknak maximálisan megfeleltünk. Általában sikerült stabil középcsapatként szerepelnünk. A mostani, 2025/26-os szezon tavaszi idénye volt talán a legnehezebb, de szerencsére a fiatalokkal ezt is sikerült sínre tenni, és nem esett csorba az addigi munkánkon. Ezúton is szeretném megköszönni korábbi kollégáim munkáját. Nagyon jó közösséget alkottunk, és miattuk is öröm volt nap mint nap edzésre és mérkőzésre járni. Pámer Krisztián videóelemző és pályaedző, Cseri Márk kapusedző, Bognár Dávid erőnléti edző, valamint Ledneczki János masszőr, mind sokat tettek ezért a közös munkáért. Nagyon hálás vagyok nekik.

Nézzünk előre: mi lesz a következő feladata, és milyen célokkal vág bele?

Nem tagadom, tavasszal belefáradtam a folyamatos frusztrációba, illetve abba, hogy a kiesés szele is megérintette a csapatot. Ez mentálisan nagyon fárasztó időszak volt, így Haraszti Zsolttal közösen arra jutottunk, az lenne a legjobb, ha egy kicsit hátrébb lépnék, és nyugodtabb vizekre eveznék. Az U17-es csapat irányítását, valamint egy utánpótlás-szakmai koordinátori szerepet kaptam. A klubvezetés arra kért, hogy a szakmai tapasztalatommal és karakteremmel segítsem az edzők munkáját, és támogassam az utánpótlás fejlődését. Emellett elsősorban továbbra is edzőnek tartom magam, és mindenképpen szerettem volna a pályán maradni, így jött az U17-es csapat vezetése. A célom egyértelmű: szeretnék felfelé osztályt váltani a csapattal.

Kindl Istvánnak sok sikert kívánunk további munkájához! Hajrá, Paks!