Hatvanadik születésnapját ünnepli Kindl István, akinek neve az elmúlt másfél évtizedben szorosan összeforrt klubunkkal. István immár 15 éve dolgozik egyesületünknél, ez idő alatt pedig számos szerepkörben bizonyította szakmai rátermettségét és a futball iránti elkötelezettségét.

Különösen fontos fejezetet jelentett pályafutásában a második számú csapatunknál eltöltött hat esztendő, amely során NBIII-as vezetőedzőként nemcsak az eredményességért felelt, hanem egy egész generáció útját is egyengette. Fiatal játékosok sora dolgozott a kezei alatt, akik közül többen később az élvonalig is eljutottak. Az ő fejlődésükben, felnőtt futballba történő beilleszkedésükben komoly szerepet vállalt, így munkája hosszú távon is érezteti hatását klubunknál. 

Kindl Istvánt klubunk technikai vezetője, Karszt József díszes emlékplakettel köszöntötte kerek születésnapja alkalmából. Kindl plakettjének átvételét követően első kérdésünk az volt, milyen érzés hatvan évesnek lenni: „Se jó, se rossz érzés. Külön pikantériája talán az egésznek, hogy a 60. születésnapom szinte napra egybeesik a munkából való nyugdíjba vonulásommal. Így ennek most egy kicsit nagyobb súlya van, ugyanakkor a 60 év súlyát egyáltalán nem érzem. Telve vagyok még tetterővel, és ezáltal, hogy nyugdíjba vonulok végre elértem azt, ami mindig is az álmom volt: főállású edző lehetek” - kezdte Kindl. „Nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen még edző leszek. Sőt, azt sem gondoltam, hogy én egyáltalán edző leszek. Valahogy a 2000-es évek elején belesodródtam a Paks NBIII-as csapatába, futballoztam, és akkor megkerestek Györkönyben, hogy nem lennék-e játékos-edző. Mindenféle edzői papír, végzettség vagy képesítés nélkül. Akkoriban ez volt a módi: volt futballisták lettek játékos-edzők alacsonyabb osztályban. Így kerültem bele, aztán elkezdett érdekelni a dolog. Elkezdtem magam képezni, elvégeztem az edzői végzettség megszerzéséhez szükséges iskolákat, és egyébként ráéreztem, hogy ez vagyok én igazán. Ez az, ami leköt, ami kimondottan érdekel: az edzősködés. Így szépen eljutottam odáig, hogy már 25 éve edzősködöm” - fogalmazott edzőnk, aki azt is elárulta, hogy a Pakson töltött éveiből melyikre emlékszik vissza a legszívesebben. „Most tartok a tizenötödik évemnél itt, ha jól emlékszem.  Igazán szerintem az a korosztály, azok a játékosok voltak számomra a legfontosabbak, akikhez emberileg is nagyon kötődtem, és szakmailag is szép eredményt értünk el. A 2002-2003-as korosztályról van szó. Nagyon sok környékbeli fiatalember volt közöttük, sok tehetséges, értelmes fiatalember, és velük sikerült megnyernem az akkori U17-es bajnokságot. Ezzel feljuttattuk a klub nagy korosztályát a kiemelt bajnokságba. Ez a korosztály többek között olyan neveket fémjelzett, mint Szendrei Ákos, Debreceni Ákos, Vas Gábor. Rájöttem, hogy a mai fiatal generáció már nem fog változni. Ha továbbra is edző szeretnék lenni, akkor egyre inkább nekem kell alkalmazkodnom a srácok elvárásaihoz, és értékrendjéhez” - így U17-es csapatunk vezetőedzője, Kindl István.

Isten éltessen sokáig, Kicsi!