Fiatal és tehetséges játékosunk U16-os csapatunk kiváló belső védője, aki futsalban is erős, mitöbb, tavaly a felnőtt női futsal Magyar Kupa döntőjéig menetelt csapatával, a WSH-Palmfood Tolna-Mözzsel. Sajnos azt a meccset 1-2-re elvesztették, de a szépítő találat Dalma nevéhez fűződik. Nagypályán pedig már - korát jóval megelőzve - U19-es gárdánkat erősíti. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt hetekben a korosztályos válogatott behívó is megérkezett Fehérvári úti székházunkba. Labdarúgónkkal a portréinterjút a Telkiben töltött három napot követően készítettük. 

 

Huh… jó rég volt már, erősen kell gondolkoznom, hogy visszaemlékezzek. Még általános iskola alsó tagozatos voltam, amikor egy tömegsport alkalmával Folk György (általános iskolai tanár, sportszervező, valamint a nyári sporttáborok menedzsere - a szerk.) szólt, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam az általa irányított női csapatban, mert ügyes vagyok a labdával. Tehát, úgymond tőle indult minden.

És a szülők, a család mennyire focikedvelő? 

 

Egyedül a nagypapám, aki valamilyen szinten kötődik ehhez a sportághoz, a szüleim nem nagyon. Anyukám az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot azért figyelemmel szokta kísérni. Ennek ellenére mindenben támogatnak, és örülnek, mert látják rajtam, hogy szeretem. 

 

Milyen volt életed első edzése, hogy emlékszel vissza rá? 

 

Nem nagyon rémlik már, hogy pontosan milyen volt az első tréning, de azt biztosan tudom, furcsa. Mielőtt focizni kezdtem, táncoltam, így ahhoz képest teljesen más gyakorlatokat kellett végeznem, de megtetszett, így a váltás mellett döntöttem. 

 

Van, nem is olyan régi. Tavaly nyáron Montesilvanoba utaztunk egy focitornára, ahol az U17-es korosztály kiírását majdnem sikerült megnyernünk, de sajnos a döntőt végül 2-1-re elvesztettük. Ez volt az első külföldi megmérettetésem, ami által ráadásul szép sikert is értük el, így erre biztos hosszú évekig részletesen emlékezni fogok. 

 

Igen, természetesen, de inkább a futsal az, ami jobban foglalkoztat, leköt. 

 

A felnőtt futsalcsapatban, ahol szintén játszom, több csapattársam játéka is tetszik, de nem szeretnék neveket említeni. 

 

A Real Madrid, ami azért is érdekes, mert a csapattársaim szinte kivétel nélkül mind a Barcelonának szurkolnak. 

 

 

Nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá. Egyébként már arra sem, hogy a kiválasztó edzésen részt vehetek, ami ugye a válogatott behívót előzte meg. Nagyon furcsa volt elsőre az egész, talán a legjobban az, hogy nagyobb klubok játékosaival együtt edzhettem. 

 

Sajnos pont úgy jött ki a lépés, hogy egy kisebb bokasérüléssel utaztam, aminek következtében bedagadt a bokám, így az első két tréningen nem edzhettem, nehogy nagyobb bajom legyen. Aztán szépen fokozatosan felvettem a ritmust, a negyedik edzésen már teljes tagja voltam a csapatnak. Ami a játékostársakat és a közösséget illeti, nagyon jó volt. Senki nem éreztette velem, hogy először vagyok ott, így kiválóan éreztem magam. 

Milyen karriercélok lebegnek ezek után előtted? 

 

Szeretném, hogy továbbra is felkeltsem a válogatott edzők figyelmét, és legközelebb is behívjanak. Ez most a legfőbb célom, természetesen a futsal mellett, ahol remélem, még további sikereket érhetek majd el. 

 

Lovagolok, ami most ugyan a sok meccs és edzés mellett kicsit háttérbe szorult, de hetente egyszer azért azzal is foglalkozom. Általában hétvégente járok ki, de van, hogy a hétköznapokban is tudok rá egy kis figyelmet szentelni az iskolán, a tanuláson és a focin túl. 

Szabadidődben mivel szereted elütni az időd? 

 

Családdal vagyok, barátnőkkel sétálunk, beszélgetünk. 

 

Wiesner Dalmának a jövőre nézve további sportsikereket kívánunk, és reméljük, minden úgy alakul majd az életében, ahogy azt eltervezi. Hajrá, Dalma!