„Az első huszonöt perc nagyon vékonyra sikerült, teljesen máshogy futballoztunk, mint aztán tettük azt a második játékrészben. Vas hibázott, de ettől még egy nagyon jó játékos, és ha tanul ebből, csak még jobb lehet. 2-0-ról sosem könnyű felállni, sok csapat össze is roppan, a félidőben arra kértem mindenkit, ne essünk szét, ne engedjük el a találkozót. A szünet után felpörgött a csapat, a cserék ismét segítettek, és egy teljesen más arcunkat mutattuk. A jövőre nézve ezt a fajta kezdést orvosolnunk kell. Inkább kicsit bosszús vagyok, mint elégedett, hiszen - ha úgy álltunk volna bele a mérkőzésbe, ahogy kellett volna - a győzelem is meglehetett volna. Nagy sanszunk volt még így is megfordítani a mérkőzést, de a Honvéd harmadik gólja nagyon rosszkor jött számunkra. Nem adtuk fel, az utolsó másodpercig küzdöttünk, átálltunk három védőre, elöl pedig két centerrel próbálkoztunk. Kár, hogy nem tartott még két perccel tovább a meccs, hittem a 3-4-ben. Összességében azonban, miután a hazaiak kétszer is vezettek, nem rossz a döntetlen. Némiképpen bosszant, hogy nem jött össze, hogy vezessük a tabellát, ahhoz nyernünk kellett volna” - így vezetőedzőnk, Waltner Róbert a találkozót követően.