Szélpál Norbert: Rettentő jól érzem magam a klubnál, valamint a városban egyaránt. Úgy érzem, mára teljesen beilleszkedtem, és Paksot is megszoktam. A csapat hangulata jó, melyen a Zalaegerszeg ellen aratott győzelmünk sokat dobott, azt a formát szeretnénk minél tovább folytatni.

Sajbán Máté: Én is kiválóan érzem magam, és úgy gondolom, mindenki befogadott. Minden rendben van, az edzések is jól telnek, Pakson is kezdem megszokni az életet, összességében tehát minden kereknek mondható.

Sz.N.: Sajnos nekem nem úgy sikerült, ahogy azt igazán szerettem volna. Ugyan az első kilenc meccset alapemberként, stabil kezdőként végigjátszottam Békéscsabán, de a Gyirmót elleni, szeptember 29-ei találkozón megsérültem. A bal térdemben egy porcműtétem volt, amit Székesfehérvárott végeztek, és meghúzódott a hátsó keresztszalagom is, így több hónapos kihagyásra, pihenésre kényszerültem. Mire végeztünk a gyógytornával, és jöttek volna az edzések, vége lett a bajnokságnak. Ami viszont fontos volt, hogy a téli szünetre kapott egyéni programot meg tudtam csinálni, ezért Paksra úgy tudtam érkezni, hogy az erőnlétem rendben volt, már csak a lábamba kellett úgymond visszatenni az edzésterhelést. Ez egy-két hetet vett igénybe, de mostanra százszázalékos vagyok. 

S.M.: Úgy vélem, amennyi játéklehetőséghez jutottam Mezőkövesden, azt jól kihasználtam. Hét bajnoki meccsen, megközelítőleg száz percig voltam a pályán, viszont e kevés idő alatt is szereztem gólt, a Magyar Kupában pedig mesterhármast is rúgtam. Ennél viszont sokkal többet szeretnék játszani és bizonyítani. Összességében azért pozitív vagyok, hiszen sok tapasztalatot gyűjtöttem az első osztályban, amit remélem, itt, Pakson kamatoztatni tudok majd. Engem a sérülés elkerült.

Sz.N.: A tréningek után sok időt fordítok az izomzatom regenerálódására. A magánéletemben pedig a menyasszonyommal (Szpin Renáta, NBI-es röplabdázó, jelenlegi csapata: 1. MCM-Diamant Kaposvári Egyetem - a szerk.) sétálunk, kirándulunk, mozizunk. 

S.M.: Az edzések után elsődlegesen otthon pihenek, melyben alap a megfelelő étkezés és a kellő alvásidő. A szabadidőmben a párommal szoktunk sétálni, melyek alkalmával szeretünk folyó- vagy tópartra menni, ezért itt a Duna-part nekünk nagy kincs. Néha nézünk egy-két sorozatot, de egyáltalán nem jellemző rám a sok TV-zés. 

 

Felfedeztétek már a várost? 

Sz.N.: Renátával együtt még nem, de én már nagyjából odatalálok mindenhová, illetve eligazodom. Még talán egy-két hét kell, és már tényleg mindenről tudni fogom, merre keressem. 

S.M.: A nagy részét már láttam, illetve a belvárossal képben vagyok, eligazodom. Tudom, melyik boltot hol találom, hová kell mennem gyülekezőkor… A külterületek még egy kicsit homályosak, de egészen biztos, hogy azt is hamar kitapasztalom majd. 

Mi jutott először az eszetekbe, mikor a vezetőség megkeresett bennetek, igazoljatok hozzánk? 

Sz.N.: Az én történetem már régebbre nyúlik vissza, hiszen folyamatosan hallottam a klub vezetőinek érdeklődésről. Nagyon jól éltem meg, hogy ennyire a figyelmük központjába kerültem, ami még a tavalyi sérülésemkor is kitartott, hiszen biztosítottak róla, hogy ez nem befolyásolja a szerződtetésemet. Ez a hozzáállás pedig számomra döntő tényező volt abban, hogy télen a paksi invitálást válasszam. 

S.M.: Igazából bárkit kérdeztem, játékostársat, menedzsereket, mindenki dicsérte a klubot és a várost. Mondták, hogy jó a közösség, a hangulat, hiszen csak magyar játékos van. Ezek miatt rögtön, elsőre szimpatikus volt a megkeresés. Pozitívan álltam hozzá, ami komoly érdeklődéssel párosult, hamar megegyeztünk tehát

Sz.N.: Egyéni szempontból szeretnék minél többet játszani, bekerülni a kezdőcsapatba, amit jó teljesítménnyel hálálnék meg. Csapatszinten pedig szeretnénk kiharcolni a biztos bennmaradást. 

S.M.: Személyes céljaim között a legfontosabb, hogy én is minél többet játszhassak. Csatárként pedig minél többször góllal segíteném a csapatot. Ami az együttest illeti, éppen olyan periódusban vagyunk, amikor felérhetünk a középmezőnyhöz, ezt szeretném, ha kihasználnánk. A kupában pedig jussunk, ameddig csak lehet. 

 

Sz.N.: Úgy érzem, mostanra már teljesen elfogadható, akárcsak a térdem, és - ahogy említettem - könnyen be is illeszkedtem, így azt mondhatom, készen érzem magam arra, hogy meccseket játsszak. Örültem a Ferencváros ellen kapott pár percnek, de remélem, a jövőben egyre több lehetőséget kapok. 

S.M.: Én is jó erőnlétben érzem magam, ugyanakkor még nem annyira jóban, mint amilyenben ősszel voltam. A tréningekkel nincs gondom, de azért a mérkőzés más tészta. Meglátásom alapján egy-két meccs szükséges, mire visszanyerem a formám, felzárkózok az igazi szintemre.

Sz.N.: Mondhatjuk a fejjátékot és az egy az egy elleni védekezéseket. Védő lévén elsősorban a hátsó szekció közepén szeretném kivenni a részem a csapategységből. Persze egy-egy szögletnél vagy szabadrúgásnál jó lenne gólokkal is hozzájárulni a sikerekhez.

S.M.: Gólerős játékosnak tartam magam, valamint megannyi büntetőt is ki tudok harcolni, például Budaörsön szezononként tíz-tizenkét tizenegyessel segítettem a csapatot. Ez szerintem a gólcentrikusságomnak köszönhető. Mivel kapura törően játszom, valamit mindig elérek egy akcióval. Remélem, minél hamarabb a paksi szurkolóknak is bebizonyíthatom ezeket a képességeimet.