Ez alkalommal Dr. Kis-Miki Andrást kértük fel egy hosszabb beszélgetésre, hogy körbejárjuk szakmáját, valamint szurkolóink közelebbről is megismerhessék a pályán történő minden erősebb ütközéskor a kispadról azonnal felugró és futásra készen álló kollégánkat. 

 

Diskurzusunk elején dokinkat, mert az öltöző környékén mindenki így szólítja, arra kértük, emlékezzen vissza a kezdetekre. „Huhh… Immáron 19 éve vagyok a csapat mellett, ami anno úgy indult, hogy a hazai, NBIII-as meccseket „ügyeltem” végig. Akkor az volt a feladatom, hogy ha valami súlyos sérülés történik a pályán, reagáljak. Így haladtunk végig az NBII-n keresztül az NBI-ig.” Első ligás tagságunkat kivívva orvosunk feladatai is gyarapodtak. „Ami a legnagyobb változás volt, hogy a fordulók alkalmával elvárás lett, hogy én is a kispadon üljek. Ezenfelül, ha bárkivel egyészségügyi probléma akad vagy csak rossz közérzetre panaszkodik, már vizsgálódom.” 

 

Beszélgetésünk során, ide kapcsolódóan azt is megtudhattuk, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség természetesen ezt a munkakört is a legkomolyabb módon kezeli. „Én hat éve végeztem el a Szövetség Telkiben rendezett tanfolyamát, ami annak rendje és módja szerint vizsgával zárult, így kaphattam licencet ahhoz, hogy a padra ülhessek, és hivatásom a csapat körül is végezhessem.” 

 

 

Továbbra is a munkánál maradva arra is kíváncsiak voltunk, hogy a sokat emlegetett kötelező vizsgálatokon, amin játékosainknak a tavaszi és az őszi idény előtt is részt kell venniük, mi történik pontosan. „Laborral kezdjük, majd teljes fizikális és kardiológiai vizsgálat következik, ez utóbbi a terhelhetőséget firtatja, ott állapítják meg, alkalmas-e mindenki a profi sportolásra. A kontrollok után kiértékelem az eredményeket, valamint az előző vizsgálatok adataival is összehasonlítom.” 

 

Rehabilitációs trénereink és masszőreink is elmondták már, egy csapatorvosi teamben legfelül az orvos áll, mindig Ő mondja ki a végső szót. Rákérdeztünk tehát, hogy kell ezt pontosan érteni. „Fizioterapeutáink kicsit szerények, hisz’ a kezelések formájában és hogy azon belül milyen gépet használjanak, Ők döntenek, mi „csak” az irányt mondjuk meg. Egészen pontosan a traumatológiai esetekkel Dr. Mohácsi János kollégám foglalkozik. De még egyszer mondom, rehabilitációs trénereink profik és szakmájukban kiválóan jártasak.” Ez persze nem azt jelenti, hogy Dr. Kis-Miki András feladatai csak a mérkőzésekre vagy a kötelező féléves vizsgálatokra összpontosulnak. Dokink szinte minden nap találkozik vagy beszél valamely’ játékosunkkal, és hogy miért? „Én látom el a játékosok és hozzátartozóik háziorvosi kötelezettségeit is, hiszen abban a tekintetben, hogy honnan érkeztek hozzánk, a csapat összetétele annyira különböző, hogy értelemszerűen orvost is váltaniuk kell.” 

 

Ez persze kollégánk fő teendői mellett sok plusz munkával jár, de mint mondja, ez számára egyáltalán nem megterhelő. „Szeretem a klub közösségét és mindig úgy érzem, barátokkal vagyok körülvéve. Minden labdarúgónknak azt szoktam mondani, ha bármit éreznek, akár egy kis hőemelkedést is, inkább hívjanak fel, hisz’, ha valami felett átsiklunk, előfordulhat, hogy pont hétvégén tetőzik majd, ami aztán a legrosszabb.” 

 

 

Rákanyarodva orvosunk személyére arról érdeklődtünk, mennyire központi elem életében a sport, hogy tudását a labdarúgásban is kamatoztatja. „Mindig közel állt hozzám a mozgás. Úsztam, vízilabdáztam, ezenfelül szeretem a kézilabdát és a kosárlabdát is. Húsz évvel ezelőtt pedig ide, a négy salakos kispálya egyikére jártam fel focizni a barátaimmal. Sőt, a mai napig hetente kétszer lábteniszezem. Szóval szeretem a futball, és ha segíthetek, miért ne tegyem, pláne úgy, hogy a paksi meccsekre már az orvosi teendőim előtt is rendszeresen jártam.” 

 

Adódik a kérdés, mit szól ehhez a család, Ők is ennyire sport- és focikedvelők? „A feleségem minden meccsünkön ott van, sőt, idegenbe is nagyon sokszor elkísér minket. Jól elütik az időt a többi kollégám párjaival. Beszélgetnek az őket érintő dolgokról, míg mi a munkánkat végezzük, vagy éppen a szakmánkról diskurálunk. Szerencsés vagyok, hogy Ő is szereti a labdarúgást. Ami a gyerekeket illeti, már kirepültek a családi fészekből, de a nagyobbik fiam például Budapesten él, és ha ott játszunk, kijön és a lelátóról szorít a csapatnak, tehát nem felejti, honnan indult.” 

 

Zárásként újra visszakanyarodva Dr. Kis-Miki hétköznapi munkájára, arról faggattuk, miért fontos ez a szakterület egy profi sportegyesületnél. „Bármikor adódhatnak olyan szituációk a pályán, amire előre felkészülni semmilyen szinten nem lehet. Soha nem lehet tudni, mennyire komoly egy ütközés, például, ha gégetájon talál valakit a másik könyöke, azonnal elveszíti az eszméletét, vagy ott vannak a nyílt törés lehetőségei, ilyen esetekben azonnal be kell avatkozni.” És akkor még nem beszéltünk a stresszfaktorról, amit bizony egyetlen egy vizsgálat által sem lehet előidézni. 

 

 

Végezetül dokinkat arra kértük, hosszú múltjára való tekintettel elevenítsen fel pár érdekes történetet, amit csapatunkkal élt át az elmúlt, lassan 20 évben. „Egy komolyabb dolog jut eszembe, a TBC-fertőzés, amit jó pár éve egy játékosunk kapott el a téli felkészülés alatt. Nagy melót és odafigyelést igényelt minden játékosnál leszervezni a megfelelő vizsgálatokat, emiatt az első tavaszi meccsünk el is maradt, de a legfontosabb az volt, hogy senki nem kapta el. Érdekes sztoriként pedig azt tudom elmesélni, amikor, ha jól emlékeszem 2007-ben, egy ellenfél játékosának stoplissal ráléptek az alkarjára. Nem volt orvosuk, így engem kértek meg, hogy a szünetben lássam el. Így tettem, összehúztam a sebet, bekötöttem. Az ellátásom - számunkra sajnálatos módon - olyan jól sikerült, hogy a második félidőben két gólt szerzett, mi pedig ezzel elvesztettük a találkozót.” 

 

Dr. Kis-Miki András lojalitásával, elhivatottságával és a paksi labdarúgás iránti szeretetével kapcsolatosan cikkünket egy érdekes és figyelemre méltó adattal zárjuk: Dokink klubunk öltözőjében és azon túl a csapat mellett eltöltött hosszú ideje alatt már 9(!) különböző vezetőedzővel dolgozott együtt. 

 

Orvosunknak további munka- és paksi sikereket kívánunk a jövőben, ugyanakkor reméljük, kevés komoly dolga akad játékosainkkal. 

Sorozatunk archívuma: Purger Szilárd rehabtrénerünkről ITT, Péter Norbert és Németh Zoltán másodedzőinkről ITT, Varga László és Bernáth Győző masszőreinkről ITT, Gróf Edvin szertárosunk ITT, Csernyánszki Norbert kapusedzőnkről ITT és Váczi László rehabilitációs edzőnkről ITT lehet az átlagosnál többet megtudni.