Nyáron érkeztél hozzánk, hogy érzed magad az öltözőben? 

 

Nagyon jól! Maximálisan azt kaptam, amit előzetesen vártam, hiszen gyorsan befogadtak a srácok. A pályán kívül a városban mindig van lehetőségünk egy ebédre vagy egy vacsorára, esetleg egy kávéra beülni és beszélgetni. Általában Jocival és Mohával (Windecker Józseffel és Remili Mohameddel - a szerk.) szoktunk összeülni, de mindenkivel jól kijövök, és megvan a kölcsönös tisztelet, ami egy szuper dolog. Fontos azonban, hogy nem elégszem meg ennyivel, ezentúl is azon leszek, hogy úgy fogadtassam el magam, hogy a jó teljesítményhez a lehető legtöbbel járuljak hozzá, és így csapatunk sikeres legyen. 

Első interjúidban nagy bizonyítási vágyról beszéltél, hogy áll ez most, valamint bővültek-e, lettek-e további céljaid időközben? 

 

Nem változott semmi. Nap mint nap keményen dolgozom, hogy elérjük azokat a célokat, amiket a csapattal kitűztünk magunk elé, illetve, amit én saját magamtól várok. Sajnos eddig nem minden meccs sikerült úgy, ahogy azt vártam. Volt, hogy ki tudtam szolgálni a társaimat, de akadtak olyanok is, ahol nem igazán. Ugyanakkor ezentúl is minden erőmmel azon leszek, hogy még több lehetőséget teremtsek a csapattársaimnak. 

 

Egyelőre még nem igazán jön ki az a keménység, amit a felkészülésen és a hétköznapokban rendre beleteszünk a munkába. Az élet és a futball ugyanakkor ilyen, először tenni kell a kosárba, aztán lehet csak kivenni, bízom benne, hamarosan mi is kivesszük már az igazi kiváló eredményeket. Nagyon sok elkerülhető gólt kaptunk, valamint Újpesten, Zalaegerszegen és Felcsúton is mi szereztünk vezetést, aztán mégsem gyarapodtunk három egységgel. A lényeg talán ott bújik meg, hogy az első szerzett találatunkra rá kell tudnunk rúgni a másodikat is. 

Visszatérve rád, hogy tetszik városunk? 

 

Nagyon nyugis és élhető helyre érkeztem, úgyhogy rettentően kedvelem. Barátságosak az emberek, így csak pozitívan tudok nyilatkozni Paksról. Különösen szeretem a nyugalmat és a jó levegőt, ami itt körülvesz.

 

Sokszor tanúbizonyságot adtál már róla, hogy mindened a labdarúgás körül forog, de Balogh Balázs hogy töltődik fel egy-egy kemény tréning vagy meccs után? 

 

Mikor hétköznap Pakson vagyok, a csapattársakkal, ha pedig a meccseket követően hazalátogatok Budapestre, akkor a családdal, a barátokkal és a párommal töltöm szabad perceim, óráim. Egyszerű programokat szervezünk, mint például séta, mozi vagy vacsora. 

 

A barátaimmal már évek óta megragadunk minden olyan lehetőséget, mikor segíteni vagy adakozni lehet. Régóta támogatok állatmenhelyeket mindennel, amivel csak tudok, ha például kiskutyák számára kell új gazdát keresni, akkor azzal. Ezek a tettek megmelengetik az ember szívét…