Igazából én nem vagyok az a számolgatós fajta, de persze örülök, hogy már ilyen sok meccs van a hátam mögött. Nem a számok vagy a kerek jubilálások hajtanak, szeretem a futballt, szeretek játszani, és remélem, még hosszú ideig a pályán lehetek, valamint segíthetem a paksi labdarúgást.

 

Hát, igen, ezek szép számok… Gyorsan elment ez az idő, és őszintén, élveztem minden percét. Örülök, hogy ilyen nagyra nőtt a karrierem, de tényleg nem a számok foglalkoztatnak, csinálom tovább a dolgom.

 

Persze! Hazai pályán fogadtuk a Kaposvárt, 0-0 lett a vége.

 

 

Nyilván izgatott voltam, még akkor is, ha már a hét közepén tudtam, játszani fogok, hiszen mindenki megsérült, aki a posztomon játszani tudott. Így kerültem tehát be először Gellei Imre csapatába. Ja, és hatalmas szél volt aznap.

 

Pozitív élményekkel zártam a találkozót, főleg, miután megtudtam, Egervári Sanyi bácsiék is eljöttek megnézni, majd később az U20-as vb-keretbe is behívtak.

 

Így van! Az első meccsen nem léptem pályára, viszont aztán az összes többin igen. Fantasztikus és feledhetetlen élmény volt. Komoly eredményt értünk el, ami elindította a pályafutásom, úgy gondolom.

 

Egyértelműen egy hatalmas dolog. Szerintem, mikor elkezd valaki futballozni, rögtön a válogatottság lebeg a szeme előtt. Feledhetetlen dolgokat ad a piros-fehér-zöld címeres mez. Tisztán emlékszem, mikor először játszottam Pintér Attilánál Debrecenben, telt ház előtt. Csereként álltam be, hatalmas élmény volt. De így tovább a többi is, én csak kiváló hangulatú mérkőzésekre emlékszem, büszke vagyok az összesre, meleg szívvel gondolok vissza azokra az időkre.

 

Huh…, most hirtelen a Vasasnak lőtt két gólom ugrik be elsőnek 2017 decemberéből, de említhetném a 19/20-as szezon utolsó meccsét is, mikor Debrecenben végül mi maradtunk bent az NBI-ben…   

 

 

Persze, voltak megkeresések, melyekből aztán semmi nem lett, de egy cseppet sem bánom. Oké, nyilván kipróbáltam volna magam külföldön, viszont olyan lehetőség nem kopogtatott, ami számomra és a klubnak is megfelelő lett volna, viszont egy percig sem csüggedek. Így legalább itthon voltam, vagyok, folyamatosan játszok, nincs törés a pályafutásomban, ami egy esetleges kaland miatt keletkezhetett volna.

 

Több is akad! Mikor másodikak lettünk például, bár akkor én kevesebb szerephez jutottam. Aztán Auréllal volt olyan évadunk, mikor közel voltunk a harmadik helyhez, sokáig kergettük akkor a dobogót, végül sajnos nem jött össze. De itt van a tavalyi szezon is, mikor Gyuri bá’-val is majdnem érmesek lettünk, és indulhattunk volna a nemzetközi porondon.

 

Ezt még korai lenne megmondani, hiszen éppen tíz mérkőzésen vagyunk még csak túl. Ahogy mondani szokás: este számolják a tyúkokat, majd meglátjuk. Az indulás nem sikerült rosszul, volt benne egy jó periódus is, viszont az utolsó pár találkozónkból nem úgy jöttünk ki, ahogy azt igazán szerettük volna. A következőkben azért egy kicsit mindenképpen javítanunk kell!

 

Ahhoz azért további három évig minden mérkőzésen pályára kellene lépnem, így a sérüléseknek messze el kellene kerülniük. Harmincöt esztendős leszek addigra, meglátjuk, örülnék neki, kevesen érték el a négyszázat, de mint mondtam már, ezek számok. Ha esetleg nem lesz annyi, akkor sem leszek csalódott, voltam válogatott, és már most rengeteg tapasztalattal rendelkezem. A legfontosabb, hogy továbbra is jó formát hozzak, segítsek a csapatnak és sok-sok örömöt hozzunk az egyre népesebb szurkolótáborunknak.