Ahogy megírtuk, Waltner Róbert erőnléti edzője leszel, üdvözlünk tehát téged is a magyar csapatban…   

 

Igen, köszönöm szépen, örömmel érkezem. Robival már régebben megbeszéltük, ha új lehetősége támad, szeretné, ha vele tartanék. És akárcsak számára, számomra is mindig szimpatikus volt a paksi klub. Nem tagadás, sokszor beszéltünk róla, szívesen dolgoznánk itt. Bevonzottuk.   

Akkor tehát a motivációval neked sem lesz gondod?   

 

Sőt, kiváló érzésekkel jövök Paksra. Hatalmas kihívásként tekintek erre a lehetőségre, hiszen itt évek óta egy rettentő szisztematikus építkezés zajlik. Egy olyan brand épült a klub köré, ami megsüvegelendő. Elindultak az eredmények, az infrastruktúra hatalmasat ugrott, tehát minden azt bizonyítja, a PAKSI FC előrefelé lépdel.

 

 

Visszatérve Robival való kapcsolatodra, mi a mozgatórugója?   

 

Egy érdekességgel indítanék: csapattársként egyáltalán nem voltunk azok az állandóan összejárós haverok. A szorosabb kapocs a siófoki munkavállaláskor alakult ki. Sok mindenben egyetértünk, hasonlóképpen látjuk a futballt. Az elmúlt immáron kétéves közös munka során azt vettem észre, rettentő jól kiegészítjük egymást.   

Hogy történik a munkamegosztás?   

 

A fizikális felkészítésben teljesen szabad kezet kapok Robitól, de az edzésvezetésekben is lesz szerepem. A hét eleji futballkondi része is rám hárul majd.   

Hogy láttad eddig kívülről keretünk, ha jól tudom, nem egy ismerősöd van!?   

 

Azt eddig is konstatáltam, rettentő jó kémiája van a csapatnak, mentálisan nagyon erős az öltöző, ez nagyon szembetűnő. Ellenfélként Lenzsér Bence ellen játszottam, mikor én már kifelé mentem, Gévay Zsolt csapattársam volt Gyirmóton, Nagy Geri és Osváth Attila játékosaim voltak a Vasasnál, Windecker Józsefet Győrből ismerem. De úgy tudom, itt mindenki nagyon befogadó és vevő a munkára, tehát nagyon várom, hogy tizenharmadikán végre elkezdjük a közös munkát.