Július közepén érkeztél klubunkhoz. Hogy érzed magad az öltözőnkben és természetesen városunkban? 

 

Úgy gondolom, mostanra már teljes mértékben beilleszkedtem, a menyasszonyommal együtt kiválóan érezzük magunkat Pakson. Ami az öltözőt illeti, az első perctől kezdve minden könnyedén ment, hiszen sok játékost ismertem a keretből, vagy volt csapattársként máshonnan, vagy ellenfélként találkoztunk korábban. Nem mellesleg vezetőedzőnkkel, Waltner Róberttel is játszottam egy csapatban, mikor még játékos volt. Kifejezetten tetszik a klub felépítése, miszerint itt tényleg mindenki egy családot alkot, ez egyébként mind az edzéseken, mind a mérkőzéseken megmutatkozik. Küzdünk egymásért és a klubért, ami remek. Nagyszerűen érzem tehát magam! 

Csatlakozásodkor jómagad és vezetőedzőnk is elmondta, kis időre van szükséged, mire utoléred magad. Ez aztán a mérkőzéseken már nem nagyon látszott… 

 

Köszönhetően a kemény edzéseinknek, valamint a mögöttünk hagyott pár fordulónak, mostanra e tekintetben is jól érzem magam. Robi és István edzésszemlélete számomra remekül jött, gyorsan utolértem magam erőnlétileg. Keretünket pedig jó játékosok alkotják, ami szintén a segítségemre volt, az első perctől kezdve azon dolgoztam, hogy a meccsekre minél jobb állapotba kerüljek. Négy találkozó után azt mondhatom, minden rendben fizikálisan. 

 

 

 

Nagyon kevés időnk van, viszont fontos megbeszélni egy-két dolgot. Vezetőedzőnk a pálya széléről esetleg teljesen máshogy láthatja az adott szituációkat, mint mi a pályán. Ezeket viszont összefésülni és egyeztetni kell. Jó a kapcsolatom Robival, így amint kicsit megáll a játék, rögtön kinézek rá, tudunk-e javítani valamin. Ha igen, megbeszéljük, majd én ezt - szerepkörömből adódóan - továbbítom a pályán a többiek felé. Szerintem kijelenthető, ez a fajta összhang is kitűnően működik. 

 

Van egyfajta olyan karakterem, ha valaki esetleg nem vevő a jobbitó szándékkal érkező észrevételre, akkor még hangosabb leszek. Pakson mindenki egy csapatként küzd, így a pályán lévők folyamatosan nyitottak a kommunikációra, én pedig ilyen vagyok, mindig beszélni fogok. Az elejétől kezdve próbálok folyamatosan irányítani, persze ehhez gyorsan utol kellett érnem magam fizikálisan, mivel a sok kommunikáció sok erőt is elvisz. Mikor fáradok, természetesen belőlem is nehezebben jönnek ki a szavak, mondatok, de szerencsére egyre több csapattársam beszél a mérkőzések közben. Ha esteleg fel kell emelnem a hangom, akkor legközelebb egészen biztos, máshogy, könnyebben történnek a dolgok.