A Vasas ellen a Fehérváron megszerzett ötödik sárga lapod miatt nem láthattunk, ám előtte öt bajnoki mérkőzésünk során mondhatni újra végig a pályán voltál. Hogy érzed magad? 

 

Mikor 2019 nyarán Paksra igazoltam, sok játéklehetőséget kaptam, és kiharcoltam a stabil helyem a kezdőcsapatban, ami nagyon jól eső érzés volt. A tavaly nyári sarokműtétem azonban egy kicsit visszavetett, jó fél év kellett, mire újra teljesíteni tudtam. Az idei szezonnak már ismét úgy vágtam neki, remélhetőleg minél többet tudok majd a pályán segíteni a csapatnak. Úgy érzem, eddig nincs rossz szezonom, talán mindösszesen Zalaegerszegen nem úgy ment a játék, ahogy annak kellett volna. 

Mindenképpen emeljük ki a Debrecen, a Mezőkövesd, a Puskás Akadémia elleni bajnoki, és a PMFC elleni kupamérkőzésünket, mikor is Szabó János sérülése miatt hirtelen a túloldalon találtad magad, és a bal oldalvonal mellett kellett bizonyítanod. 

 

Jól éreztem magam akkor is, és igyekeztem beugróként megállni a helyem, valamint kihozni minél többet abból a posztból. Egyértelmű, hogy nehezebb dolgom volt, hiszen az úgymond gyengébb lábamat kellett előtérbe helyeznem, de rettentő sokat gyakoroltam az edzésen, így a végére egyre magabiztosabban használtam a bal lábam. A sok erőltetésnek köszönhetően egyáltalán nem ijedtem meg, mikor a beadásokra került sor. 

Negatívumként említetted az ’egerszegi mérkőzésünket. Mi volt a gond ott, illetve mi a pozitív példád? 

 

Zalaegerszegen álmoskásan játszottunk, én is az voltam. Bosszantó, mert úgy vélem, ha egy kicsit jobban koncentrálunk, jobb eredményt értünk volna el, nekem is jobban fel kellett volna pörögnöm. Ami a többi mérkőzést illeti, bízom benne, hogy akár jobb, akár bal oldalon jól oldottam meg a feladataim. Kiemelni egy mérkőzést sem szeretnék, célom, hogy stabilan jó játékot nyújtsak, mely a csapatot is előreviszi. 

 

 

Székesfehérváron nagyot hajtott a csapat köztük te is, aztán egy pontot hoztunk haza… 

 

Jól sikerült a fehérvári mérkőzés mind a csapatnak, mind nekem. Az az érzésem, mindkét félidőben jobbak voltunk a Vidinél. Ha az első negyvenöt percben kialakított lehetőségeinket jobban lejátsszuk, mi mehettünk volna előnnyel a szünetre, és akár minden másképpen alakulhatott volna. A második játékrészben nem hagyott alább a lendületünk, mentünk előre, bíztunk a fordításban. Sajnos egy döntetlenre volt időnk, ha hamarabb egalizálunk, talán mindhárom pontot begyűjtjük végül. Persze az ikszet is értékeljük a Fehérvár otthonából. 

Erőteljesen sűrűsödik a középmezőny, még három összecsapás van vissza a naptári évből, az őszi idényből. Hol szeretnéd zárni a 2022-es évet? 

 

Igen, jelenleg a sűrű középmezőny tagjai vagyunk, de akkor lennék a legelégedettebb, ha felzárkóznánk az elejéhez. Szeretném, ha belátható távolságra lenne az első négy pozíció. Az lenne a legideálisabb, ha pár pontra megközelítenénk a dobogót, ezért dolgozunk, és ezt szeretnénk elérni a karácsonyig hátralévő mérkőzéseink során.