Hahn Jánossal visszatekintettünk a nyári hazatéréséig, beszélgettünk a góltalan időszakáról, elemeztük régi-új pozícióját, illetve a javuló formájára, benne az Újpest elleni fontos találatára is kitértünk.

 

Természetesen jobban örültem volna, ha a kinti kalandom jobban sikerül. Sajnos nem úgy ment a játék, ahogy azt terveztem. Az pedig, hogy hazajöhettem, mindenképpen jó érzéssel töltött el. Nem voltam jó formában, ennek ellenére Pakson szeretnek, és, ami szintén fontos, hagynak időt újra felépíteni magam. Annak ellenére is bíztak bennem, hogy nem úgy ment a játék, mint amikor eligazoltam. Úgy gondolom, ezt a bizalmat az utolsó őszi meccseken már igyekeztem meghálálni. Jó kiindulópont, hogy a téli pihenő előtti utolsó bajnokin jól ment a játék és gólt is szereztem. Innen szeretném tavasszal folytatni.

 

Több helyről volt érdeklődés, lehetőség. De ha csak az NBI-et nézzük, egyértelmű volt, hogy hazatérek Paksra. Nem gondolkodtam a riválisokban.

 

Az elején éreztem, még nem úgy megy a játék, viszont jó edzettségi állapotban voltam egy kemény, lelkiismeretesen végigcsinált nyári felkészüléssel a hátam mögött. Akkor a csapat egy jó periódusban volt, így úgy voltam vele, sokat dolgoztam, jönni fog a gól és a javuló játék. Ám hullámvölgybe kerültünk, amiben már egyre jobban frusztrált a teljesítményem. Az utolsó három-négy bajnokin viszont minden klappolt, nyertünk, és nálam is egyre jobban összeállt minden. Ideveszem a Fradi elleni meccsünket is, ahol, bár kikaptunk, de meccslabdáink adódtak, többek közt az én lábamban is maradt gól. Még egyszer mondom, ebből a felfelé ívelő pályából szeretnék kiindulni a bajnokság második felében.

 

 

A gól nélkül eltelt idő, akkor már nagyon rég nem találtam a kapuba. Ehhez jött még hozzá, hogy úgy éreztem, helyzetem sem adódik, ezért a játékom is rosszallottam. A csapattársak és a szakmai stáb viszont nagyon sokat segített, nyugtattak, támogattak. Volt aztán egy pont, mikor megtört valami. A Groupama Arénában kihagyott helyzeteim már pozitívan hatottak rám, majd a Honvéd elleni öt találatunknál is közel jártam a gólhoz. Visszajött az az érzés, hogy veszélyes csatár vagyok, ami az Újpest ellen már maximálisan ült, és pontot tettünk a hosszú folyamat végére.

 

Régebben játszottam már így, és különösebben nem volt vele gondom. Persze onnan nem kerül annyiszor helyzetbe az ember, de adódnak lehetőségek. Kihívásként élem meg, szeretem most ezt, és megjött az önbizalmam is, hogy odaérhessek a kapu elé. Az elején persze furcsa volt, hiszen az elmúlt években centert játszottam, kellett tehát egy kis idő, míg újra felvettem ennek a ritmusát.

 

Annak ellenére, hogy kivitelezési szempontból nem volt bonyolult dolgom, a legemlékezetesebb góljaim közé teszem el. Pusztán az érzés miatt, hiszen egy hosszú folyamatot sikerült megtörni. A társak reakciója pedig lenyűgöző volt, mindenki úgy rohant hozzám, mintha a vb-döntőn találtam volna a kapuba. Sokat jelentett az őszinte örömük, azt éreztem, jó közegben és kezekben vagyok, ahol számítanak rám. Mindenkinek hálás vagyok ezért a hozzáállásért.

 

Sajnos volt egy kisebb sérülésem, ami miatt a felkészülés egy szeletét ki kellett hagynom, de ez már a múlté. Úgy érzem, jó formában vagyok, és próbálok megtenni mindent a csapat sikeréért. Szeretnék ebből a pozícióból is további gólokat szerezni, gólpasszokat adni. A hosszú téli időszak alatt jöttek elő hibák, de ezeket átbeszéltük. Kemény február elé nézünk, éppen, hogy hazaértünk Kisvárdáról, jön a Fradi. Fontos, mi mindig csak a következő meccsel foglalkozunk, így lépdelnénk előre, úgy véljük, ez a siker kulcsa. Gárdánk hivatott arra, hogy végül a tabella első felében végezzen.