„Vegyes érzelmekkel érkeztem, aztán ezek letisztázódtak, ugyanis nem kaptam baráti fogadtatást. Százhúsz perc válogatott szidalmat kaptunk, a végén ez szabadult fel bennem. Egy kupameccsen nem lehet biztosra menni senki ellen, hiába az osztálykülönbség. A szokásosnál kicsit tompább volt a játékunk. A kilencvenötödik percben szerzett egalizálással a Honvédnál volt a lélektani előny, de ezt a magunk oldalára tudtuk fordítani, ráadásul úgy, hogy Dani gyakorlatilag az egész hosszabbítást sérülten játszotta végig, le a kalappal előtte. Csapatunk erejét tükrözi ez a siker is, de nincs hurráhangulat, készülünk a hétvégi, MTK elleni összecsapásunkra. Nem gondolom, hogy előnyöm lett volna a tizenegyeseknél azért, mert ismerem a Honvédot, ilyenkor minden máshogy történik, mint az edzéseken. Örülök, hogy sikerült megfognom az utolsót, de nem én döntöttem el a találkozót, csapatmunka volt” - így kapusunk, Szappanos Péter.