A kezdetekről, az utánpótlásévekről, villám - de annál sikeresebb - bemutatkozásáról, valamint a következő célokról is beszélgettünk Milánnal, aki végül példaképeiről is szót ejtett.

Kezdésként elevenítsük fel, számodra honnan jött a labdarúgás szeretete…

Apukámon keresztül már egészen kis koromban megszerettem a futballt - kezdte fiatal tehetségünk, Győrfi Milán, aki szeptember végén debütált első számú csapatunkban, ahol azóta hat mérkőzés alatt két gólpasszig és egy gólig jutott. Édesapám sokat járt focizni kispályás kupákra, tornákra, ahová mindig magával vitt, így jó hamar megismerkedtem a sportággal. Igazi edzésre először Bonyhádon mentünk, így onnan indult minden.

Hogy látod, mi az, ami édesapád focis múltjából a Te adottságaidban is kidomborodik?

Ő mindig szerénykedik, de úgy gondolom, az alapokat tőle örököltem. Apu egyébként jól védekezett, és jó rúgótechnikával rendelkezett.

Ha már alapok, Bonyhád után Pécsre kerültél az utánpótlás éveid elején. Hogy emlékszel vissza ezekre az időkre?

Tizenegy-tizenkét évesen kerültem Pécsre, ahová suli után vittek bennünket buszokkal. Bonyhádon rakhattam helyre az alapokat, de Pécsett is rengeteg technikai dolgot tudtam elsajátítani, és talán az első taktikai elemekkel is ott találkoztam először.

2021-ben érkeztél klubunkhoz, az akkori U14-es csapatunkhoz. Hogy történt az átigazolás, főként mi motivált?

Apummal úgy éreztük, váltani szeretnénk Pécsről. Mindenképpen szerettünk volt egy jó, kiforrott koncepciót valló közeghez csatlakozni. Télen jött aztán a megkeresés, és úgy gondoltuk, Pakson nagyobb lehetőségek vannak. Motiváló volt számunkra, hogy a felnőtt, NBI-es csapatban rendre bemutatkoznak fiatal labdarúgók, továbbá a csak magyar filozófia is egyértelműen szimpatikusan érintett bennünket.

Bonyhádi lévén, gondolom, nem volt annyira ismeretlen a paksi futballközeg, mikor megérkeztél…

Nem bizony, nagyrészt ismertem a csapattársaimat, hisz’ előtte sokat játszottam paksiak, szekszárdiak ellen. Az maximálisan elmondható, hogy akárcsak a nagy csapat, a klub utánpótlásközege is teljes mértékben befogadó. Összeszokott csapathoz, jó fej srácokhoz kerültem, így az első perctől kezdve szeretek Paksra járni.

És aztán a ranglétrát is végigjártad…

Így van, játszottam az U15-ben, az U16-ban, az U17-ben, majd az NBIII-as kerethez kerültem, de ennek ellenére néha játszottam az U19-es csapatunkban is.

A szezon előtti, nyári felkészülést NBIII-as csapatunkkal csináltad végig, akkor gondoltad volna, hogy az ünnepek előtt már NBI-es debütálással, gólpasszokkal és góllal kapcsolatos kérdésekkel bombáznak majd?

Dehogy gondoltam! Nem számítottam erre, még akkor sem, mikor pár hónapja felhívtak az NBI-es kerethez edzeni.

Fejben ezt a gyorsaságot hogyan tudod ellensúlyozni?

Minden nap százszázalékban azon vagyok, hogy a helyén kezeljem a helyzetem. Ebben egyébként rengeteget segít édesapukám, akivel sokat beszélgetünk. Az edzői stáb is maximálisan támogató, és ha úgy van, bizony a csapattársak is nyakon csípnek. Kiváló közegbe kerültem, amiben nagyszerűek velem a srácok, és rengeteget lehet fejlődni.

Jól gondolom, hogy a család rendszeresen a lelátóról szurkol a csapatnak és neked?

Folyamatosan elkísérnek bennünket. Apukám, anyukám és az unokatestvérem szinte minden mérkőzésre eljön, de ha úgy adódik, a mamán is a helyszínen szurkol a csapatnak.

Az OTP Bank Ligában egy gólpasszod, a MOL Magyar Kupában egy gólpasszod és egy gólod is van már. Ezek után mi a következő cél, mit szeretnél elérni a szezon végéig?

Egyértelműen szeretném stabilizálni a helyem az NBI-es keretben, és minél biztosabb pozíciót kiharcolni magamnak. Szeretnék a lehető legtöbb időt a pályán tölteni, és szeretném, ha folyamatosan számíthatna rám a szakmai stáb.

Ha jól tudom, nincs még jogosítványod, hogy jársz az edzésekre?

Igen, még nincs, de már elkezdtem. Ha otthonról jövök, buszozom, de van, hogy több csapattárssal összebeszélünk, és egy autóval érkezünk a stadionhoz.

Végül, ki a példaképed, ki az, aki hat/hatott rád a labdarúgásban?

Kiskorom óta Cristiano Ronaldo a példaképem külföldről, itthon pedig Böde Dániel karrierje a leginspiratívabb számomra.