Nem is indulhatott volna jobban a tavaszi idény. 2-1-es sikerünkön túl első 2019-es találatunk igen szépségdíjasra sikeredett. Remili 18 méterről ollózta a labdát vendéglátónk kapujába. 

 

 

Úgy gondolom, nyolcvanhat percig kiválóan játszottunk. Stabilan mozogtunk hátul, ez volt a lényeg, nem volt szabad engedni az MTK-t játszani, hisz’ tudjuk, milyen támadókkal rendelkeznek. Nemcsak a védők, de az egész csapat komplett volt. Nem hagytunk teret a hazaiaknak, kontrákat vezettünk, veszélyes lövésekkel és pontrúgásokkal próbálkoztunk. Ezek eredménye a két szerzett gól. 

 

 

Igen, a hosszabbítással együtt az utolsó 10 perc elég kaotikusra sikeredett. Féltem, hogy ismét az lesz, ami a Puskás Akadémia ellen, amikor szintén nagyon jól játszottuk, de a végén gólt kaptunk. Most azonban kihúztuk, rossz szó, de nem lehet mást mondani rá. A lényeg, hogy elhoztuk a három pontot. 

 

 

Megmondom őszintén, még a távolságot sem tudtam rendesen felmérni, olyan gyorsan döntöttem. Annyit láttam, hogy a kavarodás után száll felém a labda, aztán ösztönből cselekedtem. 

 

 

Nem, utólag mondták. A szemből érkező csapattársamra figyeltem, hiszen az aranyszabályt betartva, neki kellett volna engednem, hogy próbálkozzon. Valahogy mégis az ugrott be, hogy ez lesz a legjobb megoldás. 

 

 

Vissza kell még néznem, mivel azt sem tudom, pontosan mekkorát ugrottam, és hogy a labda mekkora ívet írt le. Elsőre azt mondom, a top kettő-három között foglal helyet.