Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, ami a két félidő teljesen más arcát, mutatott játékát illeti. Uraltuk az első játékrészt, gólt is tudtunk szerezni, valamint ide tartozik a véleményes kezezési szituáció is. Érzésem szerint azért büntetőt kellett volna kapnunk. Ha ezt követően értékesítjük a tizenegyest, eldőlt volna a mérkőzés. Ami a második 45 percet illeti, még keressük az okokat. Már a meccs után is beszéltünk róla, hogy miért húztuk ennyire magunkra a Haladást. Kedden lesz videózás, akkor elemezzük részletesebben. 

 

 

Jobban feljebb kellett volna tolnunk a védekezésünket, ezáltal a Szombathelynek kevesebb lehetősége lett volna a gólszerzésre. A pontok sorsa egyértelműen a második félidőn múlt. 

 

 

Ha nagyon akarunk találni, akkor lehet a kettő között párhuzamot húzni, de merőben más volt a két meccs. Az MTK-nál két góllal vezettünk, és tudat alatt meg is nyugodtunk, hiszen már csak 5-10 perc volt hátra a lefújásig. Most hétvégén viszont csak egy góllal mentünk, és itt szétválasztanám a kettő találkozót egymástól. Egy találatra nem szabad ennyire úgymond ráülni. Mindig adódhat olyan lehetőség, amiből kiegyenlíthet az ellenfél. Nem lehet abban bízni, hogy nem kapunk gólt, hiszen bármikor bepattanhat a labda a kapunkba, ahogy az most is történt. Reméljük, ilyen még egyszer nem fog előfordulni. 

 

 

90 percig százszázalékosan koncentrálni kell, egészen pontosan inkább addig, amíg a hármas sípszó el nem hangzik. Fontos, hogy lehetőséget sem szabad engedni az ellenfélnek, mert sajnos az abból adódó helyzetet kihasználni már könnyű. Meg kell tehát próbálni minimálisra redukálni azokat a szituációkat, amikből gólt kaphatunk.  

 

 

Nem lesz egyszerű túra. Tudjuk, hogy vendéglátónk milyen formában van, ennek ellenére szeretnénk győzni, és a három pontért utazunk. A Haladás ellen elvesztett két pontot vissza kell szereznünk, így remélem, ezt már az előttünk álló szombaton egy sikerrel kozmetikázzuk.