Igen, közvetlen a Budapest Honvéd elleni bajnoki meccs előtt lázasodtam be, így sajnos ki kellett hagynom az általad is említett mérkőzéseket. Igazából egy hét alatt rendbe is jöttem, de a hőemelkedés, az antibiotikumok és a kihagyott edzések annyira legyengítettek, hogy az orvosunkkal közösen úgy döntöttünk, az Újpest ellen még pihenőre volt szükségem, hisz’ a közérzetem sem volt az igazi. Mára már szerencsére teljesen, százszázalékosan jól vagyok, a héten már a csapattal is edzettem volna, de sajnos közbeszólt a járványügyi helyzet.

 

Azért fontos megemlíteni, hogy először, a DVTK elleni találkozón kényszerből kerültem teljesen előre, hiszen sem Bödénk, sem Könyvesünk nem volt akkor. Régebben játszottam már csatárt, sőt, alapból szélső középpályás voltam, csak aztán lettem jobbhátvéd. Visszatérve a jelenre, megítélésem szerint nem ment rosszul a játék elöl, és a Debrecen ellen kimondottan élveztem is. Persze jobb lett volna ezeken a meccseken több győzelmet összehozni, de a továbbiakban, mikor folytatjuk a bajnokságot, azon leszünk, hogy ez is összejöjjön. Mindegy, milyen poszton játszom, csak a csapat hozza a pontokat!

 

Minden nap egy kis időre, odafigyelve próbálunk levegőre menni a családdal, például, míg én lefutom a futóprogramot, addig a kisfiam az anyukájával focizgat. Családiasítottuk az edzéseket tehát, viszont nagyon fontos, hogy a nap túlnyomó részében mi is otthon maradunk, és tegyen így mindenki, hogy minél jobban visszafogjuk a vírus terjedését!

 

 

Az antibiotikum kicsit leszívott, de szerencsére nem a nulláról kell indulnom, mint egy nagyobb sérülésnél, így, mire újraindulhatunk, teljesen utolérhetem magam.

 

Nézegetem, nézegetjük a híreket folyamatosan, de sajnos megtippelhetetlen egyelőre, mikor lesz újra foci és milyen formában, talán májusban. Ennél viszont sokkal fontosabb az egészség, előbb győzzük le a mostani helyzetet, aztán jöhet a sport!

 

A legfontosabb, hogy ne engedjük ki a kezünkből az irányítást, mindig a kezünkben legyen a sorsunk! Hogy mennyire vannak nehéz meccseink, az előre megmondhatatlan. A tavalyi esztendőt is úgy fejeztük be, hogy megvertük a tabella második és harmadik helyezettjét, a Fehérvárt és a Mezőkövesdet, és éppenséggel alakulhat egy Kaposvár elleni összecsapás is nehézkessé… Egy biztos, elsőre egyik meccs sem egyszerű, és csak utólag lehet megállapítani a nehézségi fokokat. A hátralévő találkozókból minél többet ki kell majd hoznunk, ez fix, és reméljük, ez így is lesz.