Bognár érkezését követően két bombasikerrel indított kispadunk élén, most a budaörsi évekről, fiáról, játékfilozófiájáról, harmóniáról, kezdőkről és természetesen a ránk váró feladatról is beszélgettünk szaktekintélyünkkel. Mi pedig roppant mód bízunk a további kiváló folytatásban!

 

Nagyon szerettem ott lenni, jó volt a közeg, hagytak dolgozni és egyáltalán nem szóltak bele a szakmai munkámba. Ennek köszönhetően pedig tényleg egy kiváló társaság alakult ki, nagyszerűen éreztem tehát magam. Ezek után nem csoda, nehéz szívvel váltam el tőlük, de úgy éreztem, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadjam. Kívülről régóta figyelve a csapatot, majd a fiam ideigazolását követően még részletesebb elemzést követően arra jutottam, hogy ebben a csapatban sokkal több van, ezért döntöttem ilyen hirtelen a váltásról, mikor megérkezett a megkeresés.

 

Nem. Soha nem törekedtem arra, hogy együtt dolgozzunk, és egyébként egyáltalán nem is zavar. Nem nekem kell azokkal a problémákkal megküzdenem, hogy itt focizik Bognár István, vagy akár mondhatnám Haraszti Zsoltot is, sokkal inkább nekik, azt gondolom. Nincs más dolguk, „csak” annyi, hogy jobban játsszanak, mint a többiek, ennyi.

 

Fontos, hogy ez egy folyamat, és messze nem megy egyik napról a másikra. Az, hogy ez rögtön az első meccsen, az MTK ellen jól sült el, meglepetés volt mindannyiunknak, és talán leginkább az ellenfélnek, de nekem és a nézőknek is. A DVTK ellen volt kis döcögés a gépezetben, de időközönként ott is jól ment. Új stílusunkban mindenképpen úgy kell gondolkodni, hogy hosszabb időt vesz igénybe, mire tényleg minden játékosunk átveszi ezt a személéletet. Egy biztos, ebből a felfogásból a pályán nem lehet kilógni.   Érdekes, hogy sokan azt mondják, ehhez a futballhoz nagyobb energia szükséges, és nem lehet kilencven percig játszani, de ez messze nincs így. Gondoljuk csak el, mikor visszaáll egy csapat, és nyolcvan métereket kell lendületesen fel-le rohannia, az nagyobb erőt igényel. Persze itt is tíz-tizenöt métereket kell sprintelni, de, ha van egy jó gyorsasági állóképessége egy gárdának, akkor ez nem vesz ki több energiát. Legfeljebb azért nem lehet egész meccsen így játszani, mert van a pályán egy ellenfél is, aki időszakosan rákényszeríthet, hogy beszorulj. Az jár jobban, aki minél több időt tud a meccs alatt az ellenfél térfelén futballozni. Nekem ez a filozófiám! 

 

 

 

 

Az összecsiszolódásban mindenképpen léptünk előre, ugyanakkor sajnos azt kell mondanom, az elmúlt két hétben szakmailag nem haladtunk annyit, amennyit előzetesen gondoltam. Különböző problémák hátráltatnak minket abban, hogy folyamatosan tudjunk dolgozni a játékosokkal. Több olyan sérültünk van, akiknek sanszuk lenne a kezdőbe kerülni. Haladtunk tehát, de lehetett volna többet is, amihez semmi más nem kellett volna, csak, hogy mindenki egészséges legyen.

 

Nagy baj lenne, ha nem lenne tizenkettő, tizenhárom, vagy akár tizennégy játékosból álló mag, akikkel elképzelek egyfajta kezdő felállást. Mikor megérkeztem, már akkor volt, de ez folyamatosan változhat, hiszen egyre jobban ismersz meg mindenkit és a képességeiket. Sőt, inkább azt mondom, kell is, hogy változzon, mert egy igazi csapat sosincs kész. Egy csapat, ha folyton nyer, akkor sincs kész, egy igazi és jó keret állandó forrásban van, amibe be és ki is lehet kerülni. Ugyanakkor, ha nem lennének fix pontjaim, nem tudnék kiindulni semmiből.

 

Én elsősorban mindig a saját csapatommal foglalkozom, és a következő ellenfelünkkel. Alapjában nyilván van egy klubstratégia, ami nagyon fontos. Elméletem szerint viszont, ha a saját csapatunk rendben van, akkor az ellenfél csak másodlagos.

 

A három pontot én szinte mindig természetesnek veszem, és ehhez szeretném hozzátenni még azt, hogy jól is játsszon a csapat. Természetesen lesznek olyan meccsek, mikor ez nem így lesz, de nekiindulni csak így lehet, nem?

 

Nyilván ellenük is szeretnénk azt a futballt a pályára vinni, amit elkezdtünk az előző két találkozónkon. Természetesen győzelemre számítok, ami mellett szeretném, ha a játék minőségében is előrébb lépnénk. Támpontként kell tehát tekintenünk a mögöttünk hagyott két találkozónkra. Úgy vélem, sok sebünk ellenére is képesek vagyunk iramot diktálni hazai pályán, valamint többet kezdeményezni a Zalaegerszegnél. Játékunkkal pedig szeretnénk a közönségünket is szórakoztatni, fontos, hogy ne legyünk unalmasak.