Interjúnkban így a csapat és a saját teljesítményén túl természetesen erre a nem mindennapi helyzetre is kitértünk. Megtudhatjuk továbbá, hogy tizennégyes számú labdarúgónk mit szól posztja másfajta elhelyezéséhez, valamint, hogy mostantól jönnek-e a távoli Bognár-bombák. 

 

Jó szériában vagyok, het meccsen tizenhat pontot gyűjtöttünk, ez azért elég ritka teljesítmény, ha kivesszük a listából a Ferencvárost és a Fehérvárt. Ezt a formát viszont jól meg kell lovagolnunk, hogy ha lesz ínségesebb időszakunk, akkor se legyen gondunk. Ugye stílust is váltottunk, már az ellenfél térfelén próbálunk labdát szerezni, apu magával hozta tehát a tőle megszokott filozófiát. A csapat pedig hihetetlen gyorsan átvette ezt a szemléletet, melyben jól is érezzük magunkat.

 

Igazából semmi különös nem volt. Nyilván azt tudtam, hogy van róla szó, de szándékosan nem beszéltünk erről egymás között. Nem szándékozott megzavarni, nekem pedig nyilván nem ezzel a kérdéskörrel kell foglalkoznom. Végül a testvéremmel beszéltem, mikor elindultak Paks felé. Úgy gondolom, profin kezeltük és kezeljük ezt a helyzetet a mai napig.

 

 

Persze, maximálisan fontos, hogy ez a dolog a csapatban ne szüljön semelyik irányban negativitást, de még egyszer mondom, véleményem szerint maximálisan jól kezeljük ezt a szituációt. Soha nem lehet sem előnyöm, sem hátrányom abból, hogy édesapám a csapat vezetőedzője. Szerencsére az összes csapattársam kiválóan áll a dologhoz, így nincs is miről beszélnünk. Ugyanolyan a helyzetem, mintha más irányítana bennünket.

 

Ha külön van kérdésem, bármikor összeülünk és megbeszéljük, itt általában a kritikákról van szó, dicsérni nem szokott (nevet), de ez sem privilégium, bárki mehet hozzá meglátásokkal, kérdésekkel, segít, magyaráz. Volt már nem egyszer, hogy egy családi étkezésnél ment bele, mit hogyan kéne másképp csinálnom, és egyébként utána ezt az öltözőben is elmondta a többieknek, tehát tényleg teljesen korrektül kezeli a szituációt. Ugyanolyan játékos vagyok számára, mint a többiek.

 

Persze mondhatnám, hogy nem jött jókor a vírus, de ezt a Földön nagyon sok futballista, egyéb sportoló, sőt, az összes ember elmondhatja, úgyhogy ezzel a részével nem szeretnék foglalkozni. Próbálok mihamarabb ismét kiváló teljesítményt nyújtani, segíteni a csapatnak. A Honvéd ellen még nem sok dinamikám volt, aztán a kupameccsen százhúsz percet játszottam, emiatt kicsit fáradtabb voltam Budafokon. Hiába szereztem Budapesten győzelmet érő gólt, szerintem a kupában, Nyíregyházán jobban ment a futball, viszont az biztos, hogy a mostani válogatott szünet sokat fog jelenteni.

 

 

Ugye az eredeti posztom a klasszikus tízes hely, ahol rengeteget játszom, de apu csapatainál ez általában kicsit hátrébb van a játék folyamatossága miatt. Érkezésével számítottam arra, hogy ez itt is így lesz, de nincs ezzel semmi gond, így is szeretem ezt a helyet. Sokkal többet érek a labdába, a futómennyiséget pedig meg tudom csinálni. Így is maximálisan élvezem a játékot. Ugyan egy leheletnyit távolabb vagyok a kaputól, de ez nem gond, sőt, jobban tudom mozgatni a csapatot.

 

Ezek a lövések mindig szituációfüggők. A budafoki lövés is sok más tényezőből állt össze végül góllá, például, ha Hahn Janó nem egyből passzolja tovább Balogh nagyszerű felívelését, befognak a védők, és nemcsak a gól nem születik meg, lövésig sem jutottam volna. Egyébként ami a jövőt illeti, apu is és én is úgy gondolom, talán még többet kell vállalkoznom távolról, sokkal több kísérletem lehetne a meccseink alkalmával. Igyekszem, meglátjuk, hogy sül majd el.