Windecker József az október 24-i, Budapest Honvéd elleni meccsünkön sérült meg. Keresztszalag-szakadását négy nap múlva már meg is operálták, azóta pedig nagy elszántsággal, keményen dolgozik a visszatérésen. „Hála Isten minden rendben megy, pont holnap telik majd le az operációt követő hatodik hét, tehát egy új periódus kezdődik” - kezdte igazán labdabiztos játékosunk. „Már mankó nélkül közlekedem, sőt, a térdgépet, térdrögzítőt épp most „dobom el”. Szépen alakul a lábam és egyre több gyakorlatot tudok végezni, a fókuszban viszont még mindig a teljes mozgástartomány elérése, valamint a nyújtás van. A hét második felétől elkezdjük az erősítéseket, tornákat is, hiszen tényleg kiválóan fejlődik a térdem. Ilyenkor már különböző pozíciókban zajlik a rehabilitáció, ami felgyorsítja a folyamatot, illetve nekem is érdekesebb, végre nem csak fekve dolgozhatok rajta” - fogalmazott középpályásunk. 

 

Persze egy ilyen sérülés lelkileg sem egyszerű egy élsportolónak, pláne, ha éppen hétről hétre kiváló teljesítményt tesz le az asztalra, ahogy az Jocinál volt, így hát az emocionális dolgokat is érintettük beszélgetésünk során. „Jól vagyok, főleg úgy, hogy látom, mennyire nagyszerűen teljesít a csapat. Ez nekem is egy plusz motiváció ahhoz, hogy minél hamarabb visszatérjek, hisz’ szeretnék a sikerek aktív részese lenni, valamint hiányzik a játék velük. Még egyszer hangsúlyozom, igazi boldogsággal tölt el az elmúlt hetek, hónapok eredményessége.” 

 

Huszonkettes számú játékosunkkal végezetül a visszatérésről váltottunk pár szót. „A legjobb esetben három hónap után lehet elkezdeni az egyenes irányú futást, ami nálam január végén jön el. Remélem, akkor is minden rendben lesz, és maximum egy-két hét kilengéssel, de tudom majd tartani a periódusokat. Egyelőre viszont nem gondolok annyira messze, örülök, hogy most minden rendben, a fokozatosságon van a hangsúly” - zárta friss helyzetjelentését Windecker, akinek állapotát természetesen a jövőben is figyelemmel kísérjük majd.

 

Hajrá, Joci! Kitartást!