NBIII-as együttesünk a középcsoport tizedik pozíciójában telelhet, miután 8-6-7-es mutatója harminc egységet ért eddig. A lejátszott huszonegy mérkőzés alatt fiataljaink több nagyszerű összecsapást vívtak meg sikerrel, és nagy akaratuknak köszönhetően a tabella stabil középcsapatává formálódott tartalékcsapatunk, aki a kezdeti nehézségeket levetkőzve mára már bárikre veszélyes lehet mezőnyében.

 

 

Természetesen, hiszen az induláskor nem lehetett más célunk, mint a kiesés elkerülése. Mikor más NBIII-as csapat már rég edzőtáborozott, a mi keretünk még csak formálódott. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy nem lesz gondunk az alsó vonallal, viszont a téli kiváló helyezés minden képzeletem felülmúlta.

 

Az első néhány fordulóban még tapasztalatlan, sok helyzetben rutintalan, éretlen gárda voltunk, erre rá is ment néhány körünk. Úgy érzem, a szeptember eleji, Dunaújváros elleni mérkőzésünk második félidejében változott meg valami. Az első játékrészben még gyerek csapat voltunk sok szerencsével, majd a szünetben minden átfordult, és onnantól nemcsak azt az összecsapást nyertük meg, mindenkivel szemben versenyképesek lettünk. Volt aztán még néhány olyan meccsünk, ahol a mutatott játékunk alapján a megszerzett pontoknál még többet is érdemeltünk volna. Összességében így még az is elmondható, reális négy-öt pont bent maradt az őszben.

 

Nagyon kiegyenlített a mezőny, sok egyforma csapattal. Senki ellen nem lehet biztosra menni, bárki bárkit megverhet, így nekünk is mindenki ellen van sanszunk.

 

 

A legrosszabb a KTE elleni találkozónk volt. Ott egyáltalán nem éreztem partnernek magunkat, mindenben fölénk nőttek a lilák, végül 3-0-ra kaptunk ki. A legjobbra viszont a Körösladány és a Szekszárd elleni meccsünk sikerült, előbbin 5-2-re, utóbbin 6-1-re nyertünk. Gólratörő, magabiztos, jó játékot mutattunk mindkettő párharc során.

 

Maximálisan! Csapatunk nagyszerű vázát az U19-ből kiöregedett, Nagy Lajos keze alól kikerülő játékosok adják, melléjük csatlakoznak a 2003-as, 2004-es tehetséges labdarúgóink utánpótlásbázisunkból, valamint az NBI-es keretből sérülés és/vagy meccshiány miatt visszajátszók.

 

A fiatalok nagyon sokat fejlődtek az ősz folyamán, ez is volt a cél. Az első keretből lejátszóknak pedig úgy érzem, tudtuk azt a célt hozni, ami esetükben éppen szükséges. Gondolok itt például Papp és Kővári hosszú sérüléséből történő visszatérésére, akik számára kellő és fokozatos meccsterhelést tudtunk biztosítani. Külön kiemelném azt a mentalitást, hogy bárki érkezett hozzánk az NBI-es keretből, örömmel, elszántan jött és játszott. Maximálisan átérezték azt, hogy ez számukra nem büntetés, sokkal inkább előrelépés. Zseniális hozzáállást tapasztaltam tehát mind a fiataloktól, mint a rutinosoktól.

 

Úgy gondolom, ez egy nagyon nehéz edzői feladat. Szerintem roppant fontos a következetesség és az őszinteség. Ha például van egy olyan NBI-es visszajátszónk, akinek játékpercekre van szüksége, és ezzel kiüt a helyéről egy fiatal játékost, én például azonnal elmondom neki, hogy ez nem azért van, mert esetleg hibázott valahol vagy romlott volna a teljesítménye, pusztán az első csapat érdekei élveznek elsőbbséget. A rutinos labdarúgóknak pedig mindig elmondom, úgy teljesítsenek, hogy a fiatalok szemébe tudjunk nézni, hiszen idézőjelben miattuk nem kerülnek néha annyit pályára, mint amennyit megérdemelnének. Szerencsémre ezeket mindig mindkét fél maximálisan megérti, e szerint cselekszenek, és talán az összhangunk is ennek köszönhető.

 

 

NBI-es csapatunk kiváló őszének és klubunk nagyszerű filozófiájának köszönhetően nagy örömömre szolgál azt mondani, már az NBIII-as gárdánkhoz is megannyian, az ország egészen különböző szegleteiből szeretnének próbajátékra jönni. Páran már voltak is… Elterjedt az a hír is, miszerint sok nagyszerű labdarúgóval rendelkezünk utánpótlásbázisunkban, így lassan sorban állnak tartalékcsapatunknál a jelentkezők, akik csatlakoznának az itt folyó kemény munkához.

 

Kiváló! Bognár Györggyel - a fiatalok és tartalékcsapatunk felé érvényesülő pozitív hozzáállásának köszönhetően - megállapodtunk, hogy az első csapat háromhetes felkészülésében minden héten három-három-három fiatal labdarúgónk is részt vehet. Ez mindenkinek nagyszerű lehet, hiszen a játékosok ismerkednek a profi szinttel, mezőnnyel, tréningekkel, míg NBI-es vezetőedzőnk jobban megismerheti fitalajaink adottságait.

 

Szeretném, ha magunk mögé már nem kellene tekintgetnünk, mivel közelebb van az ötödik hely, mint a kieső pozíciók. Ennek ellenére tilos megnyugodnunk, mert ebben az NBIII-as mezőnyben bármi megtörténhet. Pontokban eddig sem gondolkodtam, most sem szeretnék, mindig csak a következő meccsünk foglalkoztat.

 

Akárcsak a nagyok, mi is minden meccset mindig szeretnénk megnyerni, motiváltak vagyunk, még akkor is, ha olyan ellenféllel játszunk, aki ellen papíron nem mi vagyunk az esélyesebbek. Bízom benne, hogy a tavasszal egy kicsit még előrébb tudunk majd lépni, és a fiataljaink tovább és nagyobbat fognak fejlődni, mint a többi csapat már érett labdarúgói.

 

A bajnoki cím egyik fő várományosával, a Kecskeméttel még a harmadik fordulóban találkoztunk, akkor nagyságrendileg jobb csapatnak tűntek nálunk, most viszont nagyon várom, mit kezdünk majd velük a február végi, tavaszi nyitányon.

 

 

Az NBIII-as ősz fordulónkénti eredményei és a teljes tabellája IDE kattintva érhető el.

 

Második számú csapatunk január 5-én kezdi a felkészülést a szezon második felére. Első tétmeccsét február 28-án, idehaza játssza a Kecskeméti TE ellen. Természeten honlapunkon, ahogy eddig, úgy a jövőben is folyamatosan beszámolunk NBIII-as csapatunk téli alapozásáról, edzőmeccseiről, majd pedig tavaszi idényéről.

 

Hajrá, Paks!