Ha egészen visszamegyünk a kezdetekhez, a fehérvári időkhöz, kiskoromtól kezdve remek edzők neveltek, akik sokat segítették a fejlődésem. Ahogy lépkedtem fel a ranglétrán, egyre többet játszottam az idősebb korosztályok csapataiban, majd az NBIII-ban. Az mondjuk az U19 után egy nagy ugrás volt, kellett is egy kis idő, mire felvettem a ritmust. Egy-két hónap után viszont már az első csapat keretében és a spanyol edzőtáborban találtam magam. Tizenhat évesen remek lehetőség volt, hiszen kitűnő focistákkal edzhettem és játszhattam felkészülési mérkőzéseket…

 

Igen, arra az időszakra is szívesen emlékszem vissza, remek csapattársaim voltak, és a hangulat is kitűnő volt a csapatban. Gyuri bá’-val is megtaláltuk a nagyszerű közös hangot. Sokat játszottam, annak ellenére, hogy elsőéves NBII-es játékos voltam. Nagyon élveztem, kimondottam szerettem akkor ott futballozni.

 

Pontosan! Sokat gondolkodtam akkoriban, hisz’ bár Székesfehérváron nevelkedtem, kevés esélyt láttam ott stabilan beverekedni magam az NBI-es csapatba. Paksról pedig egy nagyszerű ajánlat érkezett, és fél év kaposvári kölcsön után megérkeztünk a jelenbe.

 

 

Mindkét meccs előtt reménykedtem benne, hogy szerepet kaphatok. Ha a csákvári meccset nézzük, annak a pálya talaja miatt sok futballértéke sajnos nem volt, de szerencsére tudtunk alkalmazkodni, és kivívtuk a továbbjutást. A Budafok elleni összecsapás a kiesés miatt szomorúsággal tölt el, mivel mindenképpen tovább szerettünk volna menni. Személy szerint a csapattársaktól és a szakmai stábtól egyaránt pozitív visszajelzéseket kaptam, melyeknek nagyon örültem.

 

Remekül! Mindenkivel jól kijövök, könnyen ment a beilleszkedés, gyorsan megtaláltam a közös hangot a csapattársakkal. Természetesen a fiatalokkal több időt töltünk együtt, a stadionon kívül is összejárunk meccset nézni, kártyázni…

 

Haraszti Zsolt és Szakály Dénes sokat mentorál úgymond, de tényleg mindenkinek van kedves, segítő szava hozzám. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek.

 

 

Nem tagadom, volt bennem egy kis extra motiváció, de szerintem ez ilyenkor természetes. Nem számítottam rá, hogy pályára lépek, viszont nagyon örültem neki, annak pedig különösen, hogy ilyen jól sült el. Mindenkinek, valamint magamnak is bizonyítani szerettem volna, hogy meg tudom állni a helyem az NBI-ben. Ami a gólt illeti, miután Hara (Haraszti Zsolt - a szerk.) visszapasszolta nekem a labdát, láttam, kettő Vidi-játékos is közeledik felém, rögtön dönteni tudtam, és visszatettem számára a labdát, ezzel gólpasszt adva.

 

A félidőben szólt Gyuri bá’, hogy beállok. Örültem neki, viszont szerintem a Mezőkövesd elleni egy sokkal nehezebb meccs volt, mint a Fehérvár elleni. Kisebbek voltak a területek, és talán a ’Kövesd jobban is pörgött, mint a Vidi…

 

 

Véleményem szerint fejben még egy kicsit fel kell gyorsulnom az első osztályhoz, valamint a párharcokat is egyre nagyobb számban szeretném megnyerni a jövőben.

 

Hosszútávon mindenképpen szeretnék a keret alapemberévé válni, tudom, ehhez egyre több első osztályú meccs és játékperc kell, most ezen igyekszem, aztán célom természetesen, hogy a kezdő tizenegyhez is stabilan hozzátartozzak. A hátralévő nyolc fordulóban szeretnék a lehető legtöbb lehetőségemmel a lehető legjobban élni.

 

A további válogatott szereplések is mindenképpen hozzátartoznak a céljaimhoz, ugyanakkor tudom, a következő szinthez kell még pár jó NBI-es szereplés. Az U21-es keretben egyelőre minden játékos nagyobb felnőtt rutinnal rendelkezik nálam, viszont nem adom fel, dolgozok keményen, és majd meglátjuk, e fronton mit hoz a jövő.