Sipeki István 2008. július 28-tól 2013. január 10-ig, összesen százötvenhat alakalommal viselhette címeres mezünket. Ez időben gárdánk oszlopos tagjaként természetesen oroszlánrésze volt a 2011-es sikerévünknek, benne a bajnoki ezüsttel, a Liga-kupa arannyal és a hat El-meccsünkkel. Ki ne emlékezne szurkolóink közül a Sifter-Sipeki duóra a középpályánkon, de a Görögországból nehézkesen megérkező iratokon túl Hahn Jánosra és a jelenlegi csapatunk filozófiájára is kitértünk. Kedvelt sorozatunk, a Portré péntek elsőként Sipeki esztendőivel tér vissza! 

Hogy vagy, hogy telnek napjaid? 

 

Köszönöm, minden rendben, jól vagyok! Január óta a DVTK akadémiáján dolgozom, mint az U15-ös csapat másodedzője - kezdte Sipeki István. Egerben élek, onnan járok Diósgyőrbe, hétvégente pedig Vácra a lányomhoz. Mozgalmas napokat, heteket, hónapokat élek tehát, de nem bánom, sőt, minden percét élvezem. 

Azért marad időd figyelemmel kísérni ex zöld-fehér csapatod? 

 

Persze, természetesen! Figyelemmel követem a paksi eseményeket, és örülök, hogy ilyen szuper szezonon van túl a klub. Rendkívül szimpatikus futballt játszik a csapat, én is kedvelem a támadófocit és azokat a meccseket, ahol futószalagon jönnek az események, helyzetek, Bognár Györggyel pedig a Paksnak most ez lett a stílusa. 

Tekintsünk vissza 2008 nyarára, mikor megérkeztél városunkba! Hogy történt mindez? 

 

Még a DVTK-ban futballoztam, mikor 2008 elején jött a lehetőség, kipróbálhatom magam külföldön, a Panachaikinál. Kis Károly közben ugyan hívott Paksra, viszont addigra már megállapodtam a görög klubbal. Úgy voltam vele, kipróbálom magam egy másik országban, új közegben, ami aztán nem lett hosszú életű. Nyáron úgy jöttem haza, hogy Haraszti Zsolt ügyvezető úrral már kezet is fogtunk, a következő szezont a PAKSI FC-ben kezdem. 

Bemutatkozásod egy kecskeméti bajnokira esett, melyet 1-2-re behúztunk, viszont nem sokon múlt, hogy a következő bajnokikra tolódjon a pályára lépésed, hiába melegítettél a Széktói Stadionban a többiekkel. Ezt Te akkor tudtad? 

 

Jaj, igen! Görögországból felettébb nehezen érkeztek meg a papírjaim, de mivel Jozsó bá’ (technikai vezetőnk, Karszt József - a szerk.) mindent el tudott intézni, ez sem kottyant meg neki, így végül pályára léphettem, aminek nagyon örültem. 

Sokakkal beszélgettünk már azon időszakunkról, melynek Te is szerves tagja voltál. Te hogyan emlékszel azokra az öltözői éveidre? 

 

A csapat összhangja akkor egyszerűen fenomenális volt, mindenki a városban lakott, és ez sokat jelentett. Sokat találkoztunk, sokat voltunk együtt a pályán kívül is, ami rettentő módon összekovácsolta a gárdánkat, ez pedig eredményeket hozott magával. Persze azért a tudás is kellett a sikerekhez, a támadószekcióban szükségünk volt a gólokra, Vayer Gabi, Magasföldi Józsi, Hrepka Adi, Montvai Tibi, és még sokan mások rúgdosták a gólokat az ellenfeleink hálójába. Véleményem szerint akkor sokat nyomott a latban, hogy többen is gólérzékenyek voltak. 

Ha már gólok! Mit szólsz jelen ászunk, Hahn János szezonjához? 

 

Nagyon örülök a teljesítményének, és egyúttal további sok sikert kívánok neki a pályafutásában. Remélem, a válogatott szűk keretébe is bekerül, valamint lehetőséget kap az Eb-meccsek alkalmával is. 

Ismerned is kell! 

 

Persze, játszottam vele! Ott volt, ügyes volt már akkor is, mikor én Pakson fociztam, így még egyszer mondom, boldog vagyok, hogy ilyen teljesítményt nyújt. Őszintén hiszek benne, hogy még ennél is többre képes! 

És a 2011-es évünkre hogyan emlékszel? 

 

Természetesen az abban az évben begyűjtött sikerek az én életemben szintén rendkívüliek. Sok helyen megfordultam aktív időszakom alatt, de ilyen eredményeket más klubokkal sehol nem értem el. Hiába voltam bajnok NBIII-ban vagy NBII-ben, azok sehol sincsenek egy NBI-es ezüsthöz, egy Liga-kupa aranyhoz és az El-selejtezőkhöz. Csodálatos év volt, megélni pedig fantasztikus, arra az évre bármikor szívesen emlékszem vissza. 

Mind a hat Európa-liga-selejtező mérkőzésünkön stabil játékosunk voltál, húsz perc híján végig is játszottál minden oda-visszavágós párharcot. Élénkek még az emlékek a Santa Coloma, a Tromsö, vagy a Heart of Midlothian elleni meccsekről? 

 

Nagyon élveztem azt az időszakot, már csak azért is, mert szerda-szombat ritmusban játszottuk a mérkőzéseket, számomra pedig kedvemre való volt ez a ritmus. Nagyon tetszettek az utazások, még akkor is, ha volt, ami igazán nagy fáradsággal járt, ami a következő bajnokira aztán természetesen a bélyegét is rányomta. Emlékek? Ha akarnám, se tudnám elfeledni, hiszen a mai napi, ha ismerősökkel a fociról beszélgetek, sokan megjegyzik, mennyire jó nekem, hogy játszhattam az Európa-ligában, én pedig igazán büszke vagyok rá, és mindig is az leszek. 

Országhatárokon belül bajnoki, kupa és liga-kupa paksi meccseid száma kereken százötven. Ki lehet, ki kell-e emelni ezek közül egy mérkőzést vagy esetleg egy periódust szerinted? 

 

Egy mérkőzést semmiképpen sem emelnék ki. Paksi karrieremnek persze vannak negatív és pozitív oldalai is, tehát vannak meccsek, amiket szívesen elfelednék, de megannyira nagy örömmel gondolok vissza. Ugyanakkor én összességében egy időszakként nézem a klubnál eltöltött éveket, szezonokat. Első évem után már folyamatosan tudtam játszani, és a következő években meghatározó játékosnak éreztem magam. Ezek mellett pedig külön öröm számomra, hogy a szurkolók igazán szerettek, ami egy sportolónak mindig jó érzés. Remélem, a játékommal tudtam olyat nyújtani, ami miatt mindenki kedvesen gondol rám a nevem hallatán. 

Akkoriban mindenki nyugodt lehetett, és csettintett is, ha a felállásban Sifter-Sipeki szerepelt egymás mellett. Kívülről nagy volt az összhang. Belül? 

 

Rendkívüli! Mindig megértettük és jól kiegészítettük egymást. Neki megvoltak azok a védő erényei, ami belőlem hiányzott, például a magassága. Én viszont előrefelé mentem talán jobban, bár Ő is tudott előre focizni és én is védekezni, ha nagyon kellett, szóval teljes volt a szimbiózis. Mikor Tomi a csapathoz került, egyértelműen stabilizálódott a középpályánk védekezése. A mai napig tartjuk egyébként a kapcsolatot, hisz’ úgy gondolom, a játékon túl is remek barátságot kötöttünk, amiben döntő szerepe lehetett, hogy Pakson közel laktunk egymáshoz, így gyakran összejártunk. 

Említetted, hogy továbbra is gondosan figyeled klubunkat. Mit szólsz új arénánkhoz, amiben egy 2019-es gálamérkőzésen még focizhattál is, ugyan akkor még nem volt kész teljesen… 

 

Bárcsak akkor lett volna ilyen, mikor én futballoztam. Ezt kicsit sajnálom, mivel a játékosoknak és a szurkolóknak mostanra már tényleg élmény lehet ilyen stadionokban futballozni vagy kimenni szurkolni hétvégente. Örülök, hogy felépültek ezek a modern létesítmények! Élveztem azt a gálameccset is, két gólt rúgtam akkor, ami azét is vicces, mert több annál, mint amennyit aktív koromban a csapatnak szereztem (nevet). 

Jelenlegi játékosaink közül tartod valakivel a kapcsolatot? Mit üzensz a csapatnak a következő évadra? 

 

Persze! Szabó Janival, Gévay Zsoltival szoktunk beszélgetni, vagy Nagy Ricsivel, aki annak idején Vácon volt csapattársam… Az egész öltözőnek pedig szívből kívánom, legalább ugyanilyen legyen a következő szezon, ha nem jobb, mint a most zárult.