Télen, a bajnokság félidejénél nagyszerűnek nevezte az őszt, mi a helyzet a múlt hétvégén zárt tavasszal? A karácsonyt is a tizedik helyen töltöttük, majd most záráskor is ugyancsak ebben a pozícióban végeztünk… 

 

Remek telünk volt jó felkészülési mérkőzésekkel. A Ferencváros első csapatával például úgy játszottunk egy 0-0-s, negyvenöt perces mérkőzést, hogy olyan játékosok ellen futballoztunk, akik néhány napja még a Bajnokok Ligája csoportkörében léptek pályára. Jól kezdtük tehát a tavaszt, viszont a mutatott játékunk alapján néhány meccs végeredménye csalódást okozott, hisz’ sikerek helyett csak döntetleneket hoztunk. Sajnos február körül, a legrosszabbkor egy kicsit megtörtünk, ami az alapembereink sérülésében és a koronavírus-fertőzésben csúcsosodott ki. Azt hittem, ezt nem fogjuk megérezni, hát, megéreztük, így a fejlődéshullámunk kicsit alábbhagyott, de nem szabad elfelejteni, fiatalokról van szó... A negatív csúcspontot a Szeged elleni mérkőzésünkkor értük el, mikor is a szünetben még 3-0-ra vezettünk, majd további ziccereink voltak, végül 3-3-lett. Ekkor kezdett a bajnokság feléledni, miszerint senki nem kíván kiesni. Mindenki gyűjtögette a pontokat. Pesszimizmusom és félelemérzetem görcsösségbe fordult, ami aztán a srácokra is ráragadt. Sok meccsünk ment úgy el, hogy mélyen a tudásunk alatt teljesítettünk. A hajrába pontszükséglettel fordultunk, de a fontos összecsapásainkat rendre megnyertük, így már az utolsó kanyar előtt eldőlt a matematikai bentmaradásunk is. 

Említette fiatal keretünket, hogy muzsikáltak a sárcok? 

 

Mindenképpen pozitív, hogy többen, akik ősszel még csak kiegészítő embereink voltak, tavaszra alapemberré léptek elő. Megsüvegelendő, hogy többen közülük a szezon elején még inkább „csak” az U19-es bajnokságban játszottak. Kovács László, Gyurkits Gergő, Görög Gergő, Szekszárdi Milán és Budai Imre a szezon második felére gárdánk gerince lett, és meghatározó, érett NBIII-as labdarúgókká váltak. 

 

Mellettük sikerült olyan fiataloknak lehetőséget adnunk, mint például a még csak tizenhét éves Rafael Zoltán, Lakatos-Lengyel Loránd vagy Gregor Zalán. Mindannyian biztató teljesítményt nyújtottak. 

 

Természetesen a már a felnőtt keretnél edződő és OTP Bank Liga meccsszámait gyűjtögető Debreceni Ákos, Szendrei Ákos és Vas Gábor hármas is rengeteget segített csapatunknak, ahogy a rendre az NBI-es keretből visszajátszó, rutinos labdarúgók is. 

 

Tizennégy győzelem, tíz döntetlen és tizennégy vereség, hatvan lőtt és ötvenhat kapott gól. Mit szól ehhez a záró mutatóhoz? 

 

Tavasszal a támadójátékunk hagyott kívánnivalót maga után, kevés lehetőséget alakítottunk ki, így kevés gólt szereztünk. Ellenben, mikor hátul hibáztunk, góllal büntetett az ellenfél. Ha egy kicsit racionálisabb futballt játszunk, jobb is lehetett volna ez a mutató. Itt nemcsak a több lőtt és a kevesebb kapott gólra gondolok, véleményem szerint több megszerzett pontban is realizálódhatott volna. A következő idényben tehát mind támadásban, mind védekezésben javulnunk kell. 

A teljes szezonban kétszer volt egy ötmeccses veretlenségi szériánk… 

 

Nem ez a fontos, sokkal inkább az, mikor elindultunk volna a lejtőn, mindig időben meg tudtuk fogni a hullámvölgy kialakulását. Két vesztes meccs után sosem volt harmadik. Lejtmeneteink egyszer sem bizonyultak tehát hosszúnak, három meccs elteltével mindig pontot vagy pontokat tudtunk gyűjteni. 

Majos, Dunaújváros és természetesen a Szekszárd, mind-mind szomszédvári rangadó. Az első két csapatot oda-vissza vertük, az utóbbit egyszer, majd egy fontos döntetlent játszottunk. Ön hogy látta ezeket a párharcokat? 

 

Egyedül a Szekszárd elleni meccseinknek volt más a légköre, mondjuk ellenük a visszavágó találkozásunk során mindkettőnknek fontos volt pontot gyűjteni a bentmaradás érdekében. Ilyen teher pedig a fiataljaink számára még nagy nyomást jelent, pláne úgy, hogy hátrányba is kerültünk, végül azonban egalizálni tudtunk. Az az iksz, úgy éreztem, sokat lendített a csapaton. A Dunaújváros és a Majos elleni összecsapásaink annyira nem emelkedtek ki a többi közül, hiába szomszédvári találkozók voltak. Talán a majosi azért volt nehezebb, mert sok exjátékosunk futballozott ellenünk. 

 

Hogy tekint előre a következő, 2021/22-es pontvadászatra? 

 

Optimistán várom a következő szezont, de igazán nem pontban vagy helyezésben szeretnék gondolkodni, sokkal inkább továbbra is abban, hogy mindenki fejlődjön önmagához képest. Fontos, hogy közegünk folyamatosan lépdeljen előre, és fiatal labdarúgóinkban ennek a lehetősége maximálisan megvan. 

 

Ezen felül tavasszal megtanultunk egy másik, új játékrendszerben is futballozni, ami némi könnyebbséget hozhat magával a következő évadra. A mag így többrétű futballra képes, amihez már „csak” minőségi finomságokat kell hozzátennünk, erre pedig van egy nyarunk. 

Mekkora játékosmozgás várható? 

 

Minimális! Jelentkezők - ugye NBI-es csapatunk jó szereplése miatt - vannak bőven, de elképzeléseink alapján csak olyan játékosok leigazolásában gondolkodunk, akik lényegesen és egyértelműen(!) jobbak, mint a saját nevelésű labdarúgóink. Szemléletünk alapján olyan futballistákkal foglalkozunk, akik jövőképébe belepasszolhat akár az első osztály is. 

Fiatal, utánpótláskorú, saját nevelésű labdarúgóink pedig évről évre bizonyítják, számolhatnak velük feljebb is… 

 

Így van! Továbbra is az a célunk, hogy a legtehetségesebb saját neveltjeink korosztályukból, akár lépcsőket kihagyva, minél előbb megismerkedjenek a felnőtt mezőnnyel, ezáltal pedig felkészítsük Őket az NBI-es szerepvállalásokra.