Sifter Tamás 2010. július 23-tól 2013. július 7-ig összesen százháromszor ölthette magára szerelésünket. Ő is egy bajnoki ezüsttel és egy Liga-kupa-arannyal gazdagodott városunkban töltött szerepvállalása során. Hajdani védekező középpályásunk elmondása alapján a legjobb döntése volt, hogy csapatunkhoz igazolt, pedig kérő akadt bőven. Egy mezt ereklyeként őriz, sosem adja oda senkinek, valamint nem néz más csapatot a TV-ben, csak bennünket. Portré péntek, második évad, második epizód: 

 

Köszönöm szépen az érdeklődést, jól vagyok, minden rendben. Három éve hagytam abba az aktív futballt, azóta a mindennapos fociközegtől is elszakadtam. Teljesen civil foglalkozásom van Ausztriában. Tudatos döntést hoztam, másra volt szükségem, így száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. Azért a soproni öregfiúkban még rúgom a bőrt. 

2010 nyarán érkeztél csapatunkhoz, tekintsünk vissza a tizenegy éve történtekre! 

 

Mikor Székesfehérváron lejárt a szerződésem, szabadon igazolhatóvá váltam. Több megkeresés érkezett, köztük a Paksé is, ahonnan csak pozitív dolgokat hallottam. Sokat hezitáltam a klubok között, ám az ügyvezetéssel történő fehérvári tárgyalásunk után úgy keltem fel az asztaltól, hogy voltaképpen el is döntöttem a dolgokat. És bár ellenfélként játszottam előtte a csapat ellen, de sokat nem tudtam az öltözőről és a városról sem, de Haraszti úr felvázolt elképzelései rettentő kedvesek voltak számomra. Akkoriban a gárdák céljai voltak fontosak, a paksi ideák pedig tetszettek. Utólag visszagondolva a legjobb döntésem hoztam akkor! 

 

Ezt a tudatot erősíthette az is, hogy az első paksi szezonodban jött is a klub sikeréve… 

 

Emlékszem, nagyon nem úgy indult az az évad, hogy aztán bajnoki ezüst és Liga-kupa-győzelem legyen belőle. Első győzelmünkre az ötödik fordulóig kellett várnunk, akkor a Haladást vertük idegenben, előtte két vereségünk és két döntetlenünk volt. A Hali-meccset megelőzően összeültünk Éger Laciékkal, megbeszéltük, mi lehet a gond, hogy lehetne kijavítani, onnantól viszont megindultunk. Összeértünk, kiváló lett a hangulat a csapat táján, és egyszer csak azt vettük észre, hogy hatodikként fordultunk a télen. Kicsit már azt is csodaként élte meg mindenki, így azt szerettük volna megtartani, viszont tavasszal még jobbra sikerültek a meccseink. A második hely a végére már teljes csoda lett, amit a Liga-kupa-győzelem csak tovább édesített. 

Ezután hogy értékelted a második és a harmadik éved? 

 

Én azokat is jónak!  Ha emlékeim nem csalnak, a következő szezonban csak pár ponttal maradtunk le az újbóli El-selejtezőkről. 2011 után sokan újra odavártak bennünket, sajnos ez nem jött össze. Aztán a harmadik évemre is csak kedvesen tudok gondolni, hiába tettük magasra a mércét ’11-ben, amit aztán nem tudtunk még egyszer megugrani, ettől függetlenül imádtam Pakson játszani. 

Te hogy élted meg az Európa-liga-menetelésünk? 

 

Szerintem azt a miliőt nem is lehet szavakba önteni, át kell élni. Nagy büszkeség számomra, hogy mind a hat találkozót végigjátszottam. Azt vettem észre, akkor nagyon sok Paks drukker lett az országban - és nagyon remélem, ez a mai napig így van -, bármerre jártam, mezeket, edzőpólókat és aláírásokat kértek tőlem. Azt az egyetlen mezt azonban, amiben az El-meccsek alatt játszottam, nem adtam, és a mai napig semmi pénzért nem válnék meg tőle, ereklyeként őrzöm. Ami a meccseket illeti, úgy éreztem, senki nem várt nagy dolgot tőlünk, persze az andorrai csapatot azért illett átlépnünk, mi is így gondoltuk. A második kör már keményebb dió volt, de arra úgy is készültük. Az itthon 1-1-es döntetlen után viszont, amit Norvégiában műveltünk, élményszámba ment, 3-0-s sikert arattunk.  A skótok elleni szintén hazai 1-1-es ikszünk már bravúr volt, annak ellenére, hogy mindig úgy léptünk pályára, hogy hittünk benne, mindenki ellen van esélyünk. A kinti 4-1, mellyel véget ért a menetelésünk, kicsit kilóg a sorból számomra, talán egy kicsit kishitűen utaztunk, ami aztán rányomta a bélyegét a meccsre, lehetett volna sokkal szorosabb. 

Nagy elánnal meséled mindezt… 

 

Persze, mert ezek a találkozók örök pozitív élményeket adtak nekem, így bármikor szívesen elevenítem fel őket. 

 

Mi lehetett akkor, azoknak a sikereinknek a kulcsa? 

 

Az összetartás! Úgy küzdöttünk egymásért, hogy közben mindenki maximálisan csak a saját dolgával foglalkozott az ügyvezetéstől a masszőrökön keresztül a játékosokig. Én ilyen hozzáállással se előtte, se azóta sehol nem találkoztam. Folyamatosan, a pályán kívül is remek volt a kohézió, mentünk együtt strandolni, kártyázni, más meccseket nézni. A tizennyolc évesektől a bőven harminc feletti, rutinos játékosokig mindenki megértette egymást.  A meccsek alatt pedig mindenki kisegítette a társát, ha látta, hogy éppen nem megy a másiknak a játék, vagy éppen csak belehibázott. 

A Sipeki-Sifter duó is összeállt, aztán szárnyalt… 

 

Igen… Sipivel annyira összhangban voltunk és annyira szerettünk egymással játszani, hogy mindenféle túlzás nélkül mondhatom, csukott szemmel tudtuk, merre megy a másik, hova kell passzolni, ha azt akartuk, nála kössön ki a labda. Mindkettőnknek megvoltak a maga erényei, amik kiegészítették egymást. Biztosan a segítségünkre volt, hogy a pályán kívül is nagyon megértettük egymást, a mai napig jókat beszélünk, ha felhívjuk egymást vagy találkozunk valahol. 

Azzal kezdted, elszakadtál a fociközegtől. Azért csapatunk eredményeit követed legalább? 

 

Olyannyira, ha leülök labdarúgást nézni a TV elé, csak a Paks meccseire vagyok kíváncsi! Bognár György pedig az előző szezonban a támadó foci elképzelésével hozott egy új dolgot a csapathoz, ami még szerethetőbbé, kedvelhetőbbé és - mint látjuk - eredményesebbé tett mindent. Az eredményeket nézve nagyszerű a rengeteg lőtt gól, azzal, hogy hátul is kapunk, amíg elöl mindig legalább eggyel több van, nem lesz gond… 

Végül: épp ma napra pontosan tizenöt éve jutott fel klubunk az NBI-be megnyerve az NBII 2005/06-os pontvadászatát. Mit szólsz ehhez a mutatónkhoz? 

 

Úgy gondolom, aki tizenöt éve stabilan meg tud ragadni az első osztályban, annak a teljesítménye magáért beszél, főleg úgy, hogy jelenleg mindösszesen csak tizenkét csapat tartozik az NBI-hez. Egy-két klubnál voltak nagy változások ez idő alatt, ugyanakkor Pakson, amit a klubvezetés épített, az aztán példaértékű. Mondhat bárki bármit, a Paks mára már meghatározó csapattá nőtte ki magát úgy az országban, mint az NBI mezőnyében.