Kétszer is három éven át hordhatta zöld-fehér szerelésünk, ott volt az első osztályt kiharcoló csapatunkban, aztán szerves tagja volt az NBI-es ezüst és Liga-kupa-győztes gárdánknak. Nem gondolta volna, hogy edző lesz, mára mégis imádja trenírozni a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt, utóbbi csapatban még, mint játékos is részt vesz a szomszédos községben. Portré péntek című sorozatunk következő alanya Csehi Tamás, aki összesen kilencvenkét bajnoki (NBII és NBI), huszonöt Liga-kupa, öt Magyar Kupa meccsen küzdött gárdánk sikereiért. 

Hogy vagy, mivel foglalatoskodsz manapság? 

 

Köszönöm kérdésed, minden rendben! Hartán a felnőtt csapat játékosedzője vagyok, illetve még az U16-os korosztályt trenírozom. Szinte minden nap lenn vagyok tehát a pályán, ha nem felnőttekkel edzünk, akkor a gyerekekkel, serdülőkkel. Az edzősködés kitölti a mindennapjaim, pedig az elején még úgy éreztem, nem szeretnék ezzel foglalkozni, de így, hogy már belerázódtam, rájöttem, mennyire is érdekel valójában. Szeretném a közeljövőben az összes tanfolyamot elvégezni, és amennyire csak lehet, kitanulni ezt a nagyszerű szakmát. Jól esik, hogy a gyerekek felnéznek rám, valamint maximálisan elfogadják azokat a tanácsokat, amikkel ellátom Őket. 

 

2006 februárjában ismerhettük meg a neved alaposabban, akkor igazoltál Paksra. Mesélj egy kicsit az érkezésről! 

 

Mikor Dunaújvárosban fociztam, Lengyel Ferenc volt az edzőm, aki aztán később a PFC vezetőedzője lett. Ő sok csapattársamat - köztük Báló Tomit, aki a mai napig a legjobb barátom - átcsábított Paksra. Én ekkor még Pécsre kerültem, ahol nem éreztem jól magam, és váltani szerettem volna, Feri pedig magához hívott, miszerint Pakson komoly célok vannak kialakulóban, fel lehet jutni az NBI-be. Egyáltalán nem mérlegeltem, azonnal mentem, és sosem bántam meg, nagyon szép éveket és szezonokat töltöttem Pakson. Csak kellemes élményeim vannak, sőt, amikor csak tudok, a mai napig kilátogatok a mérkőzésekre. Rengeteg barátságot ápolok a mai napig a városban és a klub körül. Családias hangulat volt és van a gárda körül, ez pedig nagyszerű, és hiszem, hogy ez nagy előnye is a csapatnak. 

Kétszer is voltán a játékosunk. Először 2006 telétől 2009 év elejéig, majd 2010 nyarától 2013 februárjáig. Te hogy emlékszel vissza ezekre az időkre? 

 

Nagy vonalakban - az előbb említettek miatt - már az első etapot is jól éltem meg, viszont sajnos sérülésekkel bajlódtam, amik hátráltattak. Akkor, a feljutás után még csak szoktuk az első osztály miliőjét, és nemcsak mi, az egész környék. Felemelő érzés volt ugyanakkor, hogy nagyon sokan jártak ki a meccsekre az egész régióból. 

 

Három év után viszont sajnos váltanom kellett, sérüléseim miatt kevesebb szerepet kaptam. Ugyan a bő keretben mindig ott voltam, de én játszani szerettem volna. Lekerültem aztán Szolnokra, ahol az NBII megtartása volt a cél, ehelyett kiharcoltuk az NBI-et. Közben Kis Károly lett a Paks vezetőedzője, aki másfél év távollét után visszahívott. Ismét egy percig sem hezitáltam, mivel nagyon szerettem Pakson futballozni, nem volt kérdés, azonnal aláírtam a három éves szerződést. 

 

És jött a jól ismert 2010/11-es szezon… 

 

Igen! Nagyon jó kis csapatunk lett, ugye bajnoki ezüstöt és Liga-kupát nyertünk, és az Európa-liga selejtezőjében is sokáig vitézkedtünk. Életem egyik legnagyobb történéseként éltem meg ezeket az eredményeket, szerepléseket. Hála Istennek, minden mérkőzésünkön pályára tudtam lépni, végre elkerültek a sérülések. Ha bal bekkben, ha bal középpályán, mindig számíthatott rám trénerünk. A mai napig felettébb kellemesen gondolok vissza azokra az időkre, sosem feledem azt az évet, kiválóan éreztem magam ott és akkor, minden pillanatát élveztem. 

Az első etapodban az NBI légkörének szokásáról beszéltél, immáron épp’ nemrég napra pontosan tizenöt éve jutottunk fel, és nemsokára zsinórban a tizenhatodik szezonunkat kezdjük. Te, mint tagja a gárdának, aki kiharcolta mindezt, mit szólsz ehhez? 

 

Ez óriási eredmény! A klub által képviselt irányvonal, az igazolások és a játékosok menedzselése már hosszú évek óta fantasztikus, ennek pedig ez a gyümölcse. A klub a magyar játékospolitikája mellett, úgy gondolom, a stabilitásáról is híres, ez pedig egy mai játékosnak felettébb fontos, mikor csapatot választ, így aztán rendre kiváló futballisták igazolnak a csapathoz, melyekkel mindig egy nagyszerű és összetartó gárda alakul ki. A nemrég zárt szezon is ezt mutatja, mindenki egymásért hajtott, sok gólt szereztek és izgalmas meccseket húztak be a srácok. Nagyon masszív tehát a mostani keret is, amiből még ennél is jobb eredmény is kisülhet a következő években, szezonokban. 

Kikkel tartod a mai napig a kapcsolatot klubunk környezetében? 

 

Sokakkal, ahogy mondtam már, akárhányszor megyek a stadionban, üdvözlésekből, jó és kellemes beszélgetésekből nincs hiány. Báló Tomival napi szinten beszélünk, de Haraszti Zsolttal, Böde Dániellel, Gévay Zsolttal is tartom a kapcsolatot, vagy akár Hahn Jánossal. Janó ugye akkor került fel a felnőtt csapathoz, mikor én ott játszottam, akkor bontogatta a szárnyait. 

 

 

Mára pedig gólkirály és Eb-kerettag lett… 

 

Nagyon szurkolok neki, és nagyon örülök, hogy bekerült a szűk válogatott keretbe, továbbá, hogy mind a két felkészülési mérkőzésen bemutatkozhatott. Kiváló szezont futott, remélem, az Eb-n nemcsak lehetőséget kap majd, meg is rúgja első válogatott gólját. Úgy vélem, egész Paks büszke lehet rá, és Ő is hűen tükrözi, milyen pazar utánpótlásnevelést végez a klub. Rengetegen bújhattak már a címeres mezbe paksi gyerekként, talán elég, ha csak Szabó Jánost, Fiola Attilát vagy éppen Böde Dánielt említi az ember… 

És mi a Te edzői filozófiád Hartán? 

 

Fontosnak tartom, hogy ne csak erőnlétet építsünk a srácoknak, technikailag és taktikailag is képezzük Őket. Bármikor stabilan le tudjanak venni egy labdát, és azt utána tudják a megfelelő helyre továbbítani is, az előre gondolkodás elengedhetetlen tehát. Hadd mondjam el, mikor átvettem Hartán a kis csapatot, nyolcan voltak, jelenleg huszonegyen edzünk, ez boldogsággal és büszkeséggel tölt el. Jó látni, honnan indultunk, és hová tartunk, napról napra rengeteget fejlődnek a gyerekek. 

 

Ami a felnőtt csapatot illeti, szeretnék minél több helyi fiatalt beépíteni, hogy a község a magáénak érezze a csapatot, egyre többen jöjjenek ki a mérkőzéseinkre, és szurkoljanak a csapatunknak. 

 

Örülnék, ha egyszer úgy adná a sors, hogy már, mint edző térhetnék vissza szeretett klubomhoz. Bármikor újra részt vennék a paksi klub életében, hiszen látom, milyen jó irányba vezetik ezt az egyesületet, és mekkora fejlesztések vannak, gondolok itt a kiváló és szép, új stadionra és a gyarapodó pályákra körülötte. A csak magyar játékos filozófia miatt pedig egyszerűen szívügyem a paksi labdarúgás, nagyszerű ez az identitás!