Nem pihen népszerű cikksorozatunk. A Portré péntek jelen vendége csapattársaival karöltve 2014 tavaszán több mint ötszáz percig nem engedte be a labdát hálónkba, első mérkőzése után Supermannek becézték, valamint szurkolóink eligazolása után még új csapata első találkozójára is elkísérték támogatni. Molnár Péterrel beszélgettünk egy kellemeset, aki Pakson mindig otthon érezte és érzi magát. 

Merre jársz mostanság, hogy vagy? 

 

Köszönöm, minden rendben - kezdte Molnár. Jelenleg a Puskás Akadémiánál dolgozom, egy éve már, hogy mint kapus és kapusedző NBIII-as szerződést kaptam Felcsútról. A következő szezonban azonban a játékos-pályafutásom valószínű befejezem, és csak a harmadosztályú és az U19-es kapusokat trenírozom majd. 

Kapusból általában kapusedző, és akkor ez nálad is így lett, lesz ezek szerint… 

 

Igen, mindig is voltak ilyen ambícióim, hogy majd az aktív pályafutásom után edzőként ténykedem tovább. Korábban elképzeltem tehát már magam kapusedzőként. Szeretném átadni, továbbadni azt a tudást, amit nekem is tanítottak, illetve belecsempészni, összemixelni a saját meglátásaimmal, elképzeléseimmel. 

 

2013 nyarán érkeztél hozzánk. Hogy emlékszel vissza a szerződéskötésre, akkori ambícióidra? 

 

Győrből jöttem, miután ott lejárt a kontraktusom, és a mai napig úgy gondolom, a lehető legjobb döntést hoztam, hogy Paksra igazoltam. A szinte azonnali megkeresés után, aztán a személyes egyeztetésen mindent meg is beszéltünk, annak ellenére, hogy akkor még alig volt NBI-es meccsem. Szerettem volna stabilizálni magam a csapatban, minélt többet védeni, kiharcolni az elsőszámú kapus pozíciót, és a pályán segíteni a klubot. Véleményem szerint mindez sikerült is. Bár Győrben lettem NBI-es bajnok, de Pakson lettem igazából első osztályú kapus. 

Ez olyannyira sikerült, hogy Kovács Attila és Csernyánszki Norbert után száztizennyolc mérkőzéssel Te védted eddig a harmadik legtöbbet portánkat! 

 

Örülök neki, hogy ilyen nevek vannak előttem, és hogy egy ilyen sorhoz tartozhatok. Csernyánszkival még dolgoztunk is együtt, hiszen Ő volt a kapusedzőm. Kiválóan kijöttünk egymással, rettentő jó edzéseket tartott, de ez egyáltalán nem csoda, mivel többszörös magyar bajnokként, valamint válogatott kerettagként szerfelett érti a szakma minden elemét. Volt mit tanulni tőle, és még egyszer mondom, boldog vagyok, hogy ilyen kapusokkal említenek egy lapon. 

 

Igen, mindketten voltak csapattársaim, így a válogatott jó szereplésén túl nekik egyénileg duplán szorítottam. Örültem, hogy ott lehettek, Fityó gólja mesés volt, de Hahnnak is eljön majd az ideje, tudom. 

 

Vissza Paksra! Hogy érezted magad abban az öt évben, melyet városunkban, klubunkban töltöttél? 

 

Nagyon jól, szuper közösség volt mindig, és ha jól tudom, a mai napig erről híres az öltöző és az egyesület. Nem cserélődött ki folyton a fél csapat, így kialakult az a remek, összetartó, családias gárda, akik minden bajon átsegítették egymást, a sikereket pedig egyként kezelték. Szerettem Pakson lenni, miután kiismertem a várost, maximálisan otthonomként kezeltem. 

A játékodon is látszott, jó helyen vagy! Ha azt mondom, 2014 áprilisa és júniusa, mi jut róla eszedbe? 

 

Akkor született egy olyan rekordom, mikor több mint ötszáz percig nem kapott gólt a csapat. Persze ez nem csak az én érdemem, sőt… Jól dolgoztunk és roppant egységesek voltunk! Éreztük egymást, előttem a védelem pedig nagyszerűen összehangolt volt. 

Öt forduló volt, bizony, ami egy hazai DVSC elleni 0-0-val kezdődött. Aztán jött egy DVTK elleni 0-4, egy KTE elleni 2-0, egy Haladás elleni 0-1 és egy Pápa elleni 4-0, majd a Ferencváros albérletében, az ötvennegyedik percben szakadt meg eme pompás sorozatunk. Mondok viszont még egy érdekességet: első paksi meccsed után Horváth Ferenc szerint a Krypton nevű bolygóról érkeztél. 

 

He-he, kétségkívül jól sikerült az a meccs, 1-2-re nyertünk Újpesten. Feri nem ismert engem, és a találkozó utáni interjújában csak annyit mondott, úgy védtem, mint Superman. Akkor aztán párszor - jó értelemben - cikiztek vele az ismerősök, de mára már elmúlt ez a becenév. 

 

Ha jól tudom, szurkolóink is rettentően megszerettek… 

 

Miután eligazoltam Paksról Siófokra, az első meccsemre eljöttek a paksi ultrák, és a kapum mögött szurkoltak nekem egy igazi, örök élményt nyújtva. Ez egy hatalmas nagy visszaigazolás volt számomra, hogy valamit jól csináltam, és hogy mennyire szerettek a városban. 

 

Kezdem a gyengémmel, ami a lábmunka volt, de rengeteget melóztunk vele, hogy levetkőzzem ezt a hátrányt. Abban az időben, mikor én tanultam a védést, még nem volt annyira fontos a lábszekció, végül szép lassan elengedhetetlenné vált. Úgy gondolom, aztán idővel nekem is sikerült stabilizálni. Pozitívumként a labdafogásom mondanám, mellyel a magas labdákat, beadásokat gyűjtöttem be, a reflexem is kiemelném, továbbá szerettem sokat beszélni, irányítani hátulról a csapatot. 

Edzőként mi a filozófiád? 

 

A beszéd, az irányítás rettentő fontos, sok dolgot megkönnyít. Ezenfelül egészséges „agresszivitást” szeretek felépíteni, de a higgadtság is elengedhetetlen megannyi szituációban. Végül a játékolvasás is ott van, de ezeknek mind egy jó kapustechnika mellé kell párosulnia. Ezeket szeretném átadni a következő generáció tagjainak.  

Letisztult gondolatok. Hol látod magad öt-tíz év múlva? 

 

Kapusedzőként is szépen lassan lépkednék előre a ranglétrán, ahogy kapusként tettem. Lépésről lépésre menni, megcsinálni mindent, amit kell, végül pedig szeretnék odaérni, hogy egyszer NBI-es hálóőröket készíthessek fel hétről hétre. Persze tudom, ahhoz még sokat kell tanulnom és tapasztalnom, de ez a célom. 

 

Te hogy láttad az elmúlt szezonunkat? 

 

Bognár György egy kiváló vérfrissítést hozott a klubhoz és a csapathoz. Játékszemlélete a csapatnak is fekszik, ez jól látszik. Megmondom őszintén, én még a harmadik helyben is bíztam, szurkoltam, hogy ismét dobogós legyen a Paks, és ismét kiléphessen a nemzetközi porondra. Kicsin múlt, talán pár fordulón, de majd a következő szezonban! 

Kikkel tartod a kapcsolatot klubunkhoz köthetően? 

 

Csernyánszki Norbival jókat szoktunk beszélgetni, de Apival (Varga László, masszőrünk - a szerk.) és az elnökúrral, Haraszti Zsolttal is remek társalgásokba keveredünk, ha összefutunk. Úgy vagyok vele, szerintem felettébb kiváló kapcsolatokat építettem Pakson, nagyon jó embereket ismertem meg, így bármikor bárkivel bárhol összefutok, örülünk egymásnak, és ez nagyszerű. Ugyanott folytatjuk a témákat, ahol anno befejeztük. Szuper éveket töltöttem a klubnál, és mindig otthon érzem magam, ha arra vezet az utam.