Pályafutása és a magyar labdarúgásban átélt két évtizede külön könyvért kiáltana. Karrierje során majd’ tíz csapatot megjárt, mégis, ha hazamegy, Paksra jön. Mindenféle túlzás nélkül a honi futball egyik ikonja, aki két felvonásban összesen öt évet játszott zöld-fehér szerelésünkben, és száznegyvenhárom meccsen ötvenhárom gólt szerzett klubunknak. Nem gondolta volna, hogy edző lesz, pedig aztán első számú csapatunk másodedzője, később NBIII-as gárdánk vezetőedzője lett, jelenleg pedig az NBII-es Békéscsaba szakmai stábjában vállal oroszlánszerepet. Portré péntek sorozatunk következő alanya: Tököli Attila. 

Ráhangolódásként: mi a helyzet Békéscsabán? 

 

Meleg van (nevet). Viccet félretéve, próbálunk minél többet átadni a tapasztalatainkból, ami persze nem egyszerű. A körülményekre semmi panasz nem lehet, és a csapat is erősödött egy kicsit, így reméljük, a tavalyi viszontagságos évad után idén már jobban fogunk kinézni. Akárcsak az NBI-ben, az NBII-ben is pár ponton múlnak a helyezések és az azokhoz tartozó megítélések. Természetesen szeretnénk minél előrébb végezni a következő szezonban. 

 

Igazából az ügyvezető úrral, Haraszti Zsolttal már az első érkezésem előtt egy évvel is beszélgettünk az átigazolásról, végül 2007-ben jött össze. Szimpatikus volt a felvázolt hozzáállás, koncepció, mellyel a klubot irányították és irányítják a mai napig. Komoly célok voltak akkor is, amik nagyon tetszettek, így Paks felé vettem az irányt. Vidéki gyerekként vidéken szerettem volna virítani. 

 

Az első három évben aztán szinte minden benne volt, ami csak lehetett. Nehezen, nyögvenyelősen indult nekem is és a csapatnak is, a közepére kiegyenesedtünk, de a ’09/10-es szezon ismét kemény megpróbáltatások elé állított bennünket. 

 

A második felvonás ’12-től már teljesen másra sikeredett. Nem egy ismeretlen helyre érkeztem, ami sokat számított. Teljesen tisztában voltam vele, mi vár rám, hogy működnek a dolgok a klubnál. Ennek ellenére, most így utólag visszagondolva, a két szereplés közül az elsőt választanám, élném át újra. 

 

Akkor rögtön térjünk is rá pár emlékezetes paksi mérkőzésedre. Emlékszel 2007 szeptemberén a Videotonnak lőtt győztes gólodra a kilencvenharmadik percben? 

 

Hogyne emlékeznék rá, az volt az első gólom paksi színekben. Előtte három meccsig sehogy sem tudtam bevenni a kaput, sőt, a harmadikon kiállítottak és egy ötmeccses eltiltást is begyűjtöttem, közben edzőváltás volt, mindezek után szereztem azt a találatot. Csatárként én már akkor ideges voltam, ha egy találkozón nem találtam el a kaput, nem ám akkor, mikor hetekig nem is játszhattam. Nagyon jót tett a lelkemnek az a gól. 

Fél évvel később Nyíregyházán is három pontot érő találatot szereztél, és szintén a hosszabbításban… 

 

Hatalmas végjáték volt, a kilencvenegyedik percben egyenlítettünk, aztán jött az én büntetőm a kilencvennegyedikben. A meccsre nem nagyon emlékeszem, de a végén nagyon gyorsan mentek az események… 

Pár nap múlva hatot vágtunk idehaza a Tatabányának, hárommal vetted ki a részed. 

 

Érdekes, annak ellenére, hogy az első paksi mesterhármasom volt, nem nagyon rémlenek a gólok. Egy sima találkozó volt, úgy gondolom, nem volt egy súlycsoportban a két csapat. 

 

Egy hónappal később a Győrt fogadtuk, sikerünkhöz a két gólod kellett… 

 

Na, az a mérkőzés az egyik kedvencem Paksról. Végig jól ment a játék, és két olyan gólt rúgtam, ami számomra nagyon tetszetősre és emlékezetesre sikeredett. Az elsőt egy balösszekötő környékéről érkező indítás után harmincról emeltem kapura. Szasa (a győri kapus - a szerk.) úgy vélhette, vezetni fogom még, de én akkor már nem akartam olyan sokat futni (nevet). A másodiknál pedig az ötös oldalvonala környékéről, egy visszacsel után csavartam a labdát a hálóba. 

A 2008/09-es szezon nyitófordulóján Kecskemétre látogattunk. 1-2, két Tököli-gól, persze a második az utolsó percben… 

 

Arra is jól emlékszem. Ha minden igaz, hétfőn játszottunk, én pedig előtte egy makacs hasfalhúzódással küzdöttem. A meccs előtti kedden egy kemény kezelést kaptam, ami után csütörtökig nem edzettem, majd pénteken, szombaton és vasárnap is csak kicsit mozogtam, így jött aztán a két gól. 

Ugorjunk 2012 novemberéhez! Találatoddal Debrecenben sikerült nyernünk… 

 

Az is egy kedves gól számomra. Nem emlékszem, ki adta be jobbról, de kapásból akartam lőni, ami a védőmnek egy esernyőre volt „csak” jó, majd a visszahulló labdát lőttem a kapuba. Azt a meccset egyébként úgy nyertük meg, hogy körülbelül az egész kilencven perc alatt ötször, ha átmentünk a félpályán. 

 

2013 márciusában a Megyeri úton 0-6-ra vertük az Újpestet, két gólt és két gólpasszt jegyeztél. Akkor ott minden összejött? 

 

Nem, szerintem lehetett volna több is. Nekem is volt még lehetőségem, de másnak is, nemcsak ketten voltunk a pályán Lázok Janival. Akkor nagyon rendben volt a társaság, azért hatot rúgni egy másik NBI-es csapatnak, csak szép és kellemes emlék lehet, de nem csak játékosoknak, a klubnak és a szurkolóknak egyaránt, ez biztos. 

Az interjú elején felsorolt csapatokon túl megmutattad tehetséged még Kecskeméten és Zalaegerszegen is. A paksi szerepvállalásod hová teszed hosszú és tartalmas játékoskarrieredben? 

 

Igen, valamiért úgy dobta az élet, hogy sok helyen megfordultam, de rangsorolni ennek ellenére nem szoktam. Azt ugyanakkor sajnálom, hogy a 2010/11-es sikerszezonban nem lehettem a paksi csapat tagja. Jó lett volna éles nemzetközi meccseket vívni azzal a gárdával, én is felettébb büszke lettem volna rá! 

Mielőtt rátérnénk az edzősködésre, egy kerek játékospályafutást érzel magad mögött? 

 

Ha valaki nyolcéves koromban azt mondta volt, hogy huszonötszörös válogatott leszek, több mint kétszáz első osztályú meccsem lesz száz góllal, továbbá játszom Bajnokok Ligája és Európa-liga selejtező mérkőzéseket és a Budesligában is bemutatkozhatok, bármikor aláírtam volna. Persze lehetett volna mindenből több, de egyáltalán nem bánkódom, így alakult. 

 

Te teljesen tudatosan lettél játékosból edző? 

 

Érdekes, mert én is azok táborát erősítem, akik játékosként sosem gondoltak arra, hogy valaha edzők lesznek, nekem is egyszer csak jött. Csertői Aurél érkezése után merült fel a lehetőség, ami aztán évekig kiválóan működött is. 

Majd az NBIII-as csapatunknál már vezetőedzőként vállaltál szerepet… 

 

Akkor ott nagyon sokat tanultam, annak ellenére, hogy a mai fejemmel visszagondolva nem vállalnám el. Sok mindent nem tudtam még, mivel jár, hogy működik egy második számú csapat, de egy nagyszerű tanulási folyamat volt. Több lettem tőle, és kellett ahhoz, hogy mostanra még több tapasztalatot gyűjtsek. 

A Békéscsaba másodedzőjeként mennyire követted a tavalyi szezonban klubunk szereplését, újfajta stílusunk sikeres felvételét? 

 

A Paks meccseinek 95%-át láttam, de ez nálam természetesen, hiszen, ha én Békéscsabáról haza megyek, akkor Pakson vagyok. Jól nézett ki a dolog, sajnos a dobogó és a nemzetközi porond nem jött össze, de talán majd a következő, mostani évadban.