Fiola, Böde, Éger, Heffler, Haraszti, Szabó… és folytathatnánk a sort. Róluk már utánpótláskorukban meg lehetett mondani, hogy sokra viszik? 

 

Is-is, látszódott is és nem is. Ha visszanyúlunk egészen a kezdetekig, a nyolcvanhatos Böde Dani generációjához, mikor Ők alkották az U12-13-as korosztályt, Danin túl még további három-négy játékos volt ígéretes, így akkor még nem lehetett tudni, hogy Böde Dani lesz a Böde Dani. Ott van például Tóth Ákos, aki NBII-es bajnoki címig vitte szintén abból a korcsoportból, Ő aztán komolyabb iskolák felé vette az irányt, így döntött. 

 

Nem biztos, hogy a tehetség önmagában elég volt számukra, viszont az a kitartás, szorgalom, akaraterő, ami bennük volt, párosulva az adottságaikkal meghozták számukra azt, amire aztán Ők és mi is végtelenül büszkék lehetünk. 

És nem akárhonnan indulva, hiszen akkor még ez a gyönyörű arénánk, és az azt ölelő öt pálya a kanyarban sem volt… 

 

Erre mondom én azt, a mi első „merítésünk” még a paksi salakon, göröngyökön nevelődött ki. 

Tizenhat éve töretlenül tart klubunk NBI-es tagsága, ez idő alatt pedig utánpótlásunk is egyre fejlődik, melyben futballistáink nevei nemcsak városunkban lesznek ismertek, hanem országosan is. Hol tartunk? 

 

Egészen pontosan tizenkilenc olyan saját nevelésű játékosnál járunk, akiket mi adtunk a magyar első osztálynak az említett időszakban. Hozzájuk nyugodtan hozzá lehet tenni több olyan labdarúgót, akik nálunk lettek stabilan NBI-es futballisták. Hogy csak egyet említsek, Vári Barna többek között klubunk szisztémájának köszönhetően épített karriert. Itt fontos ugyanakkor megemlítenem, nem feltétlen kell mindig csak az első osztályban gondolkodni. Kikerültek tőlünk olyan játékosok is, mint például Berkó Ádám, akinek több mint kétszáz NBII-es mérkőzése van. Ő Haraszti Zsolt generációjában nevelkedett, csak sajnos pont akkor ért be, mikor egy Éger László nevű belső védővel kellett felvennie a párharcot. 

 

A lehetőség most is minden utánpótlásjátékosunk számára maximálisan adott, sőt, a versenyrendszer adta és folyton egyre csak javuló infrastrukturális körülményeinket a mai fiatal játékosok lényegesen jobban ki tudják használni, mint anno a - már említett - göröngyökkel is bajlódó első generációnk. Ehhez jön még hozzá a kiváló szakemberi gárdánk nagy rutinja. 

 

 

Ha már szakemberek, nálunk tényleg a szakmát ízig-vérig ismerő edzők foglalkoztatják a gyerekeket… 

 

Igen, folyamatosan fejlődünk ebben is, és persze gyűlik a rutin. Többekkel húsz éve együtt dolgozunk, ez idő alatt pedig rengeteg tapasztalatot halmoztak fel, és most zseniálisan adják át a fiataljaink számára. Megannyi nagyszerű játékos kijött már a rendszerünkben dolgozó kollégák kezei alól. Ilyen téren is mindenki teljesen nyugodt lehet. 

Fontos részlet, amit mindenképpen érintenünk kell. Miben mérjük az eredményességet? 

 

Több korosztályunk ugye kiemelt bajnokságban játszik, de nagyon fontos, hogy az sem a világ vége, akik „csak” az alap csoportban mérkőznek, sőt… Ismét Böde Dánielt hoznám fel példaként, aki soha nem játszott első osztályú utánpótlásbajnokságban, területi bajnokságban futballozott. Nem ez tehát a mérce. Sokkal inkább a hétköznapi munka a fontos, hogy a szombati meccsnapon, a felmérésen kiderüljön, ki mire képes igazán. Az eredményességet tehát mi nem abban mérjük, hogy a csapat éppen kilencedik-e vagy második, ellenben az a fontos, hogy egy adott korosztályból hányan kerülnek végül ki, akik a felnőtt bajnokságokban is bemutatkozhatnak, és később megállják a helyüket. 

 

Legutóbb Hahn nagyszerű formájára és gólkirályi címére, valamint Szendrei szárnybontogatására lehettünk mérhetetlenül büszkék. Vannak további tehetségeink, hogy ezentúl is meglegyen a folytonosság? 

 

Minden korcsoportban. Sok gyerekünkben ott a szikra, az idő pedig majd eldönti, kiből mi alakul. Aláhúzandó viszont, hogy senkinek a kezét nem szabad elengedni és nem is engedjük, hiszen, ahogy kezdtem, az első generációnkban sem látszódott egyértelműen, ki mire viszi, ellenben ma már jól tudjuk, mire képes az akarat, az elszántság és a tehetség összhangja. 

 

Magyar csapatos klubfilozófiánk természetesen sokat merít az utánpótlásunkból, hiszen ehhez az identitáshoz ez szervesen hozzákapcsolódik. Nálunk a huszonöt fős NBI-es keretünket százszázalékban magyar játékosok alkotják, így a fiataloknak sokkal nagyobb lehetőségük van itt az első osztályhoz közel kerülni, mint egy olyan helyen, ahol a felét külföldiekkel oldják meg. Fontos azonban, hogy dolgozni ugyanúgy kell, csak úgy és csak a nagyobb lehetőség miatt senkiből nem lesz NBI-es futballista, azért mindenhol keményen meg kell küzdeni. 

 

Ilyen magas mércéket azért nem tennék a gyerekek elé, hiszen ketten pár meccs híján hétszáz NBI-es összecsapásnál járnak. Akkora ikonok tehát, akiket nagyon nehéz lesz utolérni, túlszárnyalni, nyilván minden tehetségünknek kívánjuk, hogy sikerüljön. Viszont azoknak a futballistáinknak, akiknek a lelkesedésük és a fejlődésük töretlen marad, ott látjuk a helyét a felnőtt gárdánkban.