Az elmúlt hetek valóban nem úgy sikerültek, ahogy azt szerettük volna, különös tekintettel a gyirmóti mérkőzésünkre. Persze a többi meccset sem úgy terveztük, ahogy alakult, viszont a mutatott játék annyira mégsem volt rossznak mondható.  A Kisvárda ellen jól futballoztunk, megvoltak a lehetőségeink, nyerhettünk is volna, Fehérváron úgyszintén, Mezőkövesden pedig az első félidőben eldönthettük volna a találkozó végkimenetelét. Nem hiszem tehát, hogy az alsó vonaltól pánikolnunk kellene. Ez a csapat - ahogy már megmutattuk - tud a dobogóért harcolni. Jó keretünk van, jó felfogásban és nagyszerű taktikával futballozunk. Reálisan nézve tehát feljebb érzem a csapatot annál, mint ahol most vagyunk. 

 

Igen! Hiába ugyanannyi a kapott mennyiség - persze nem jó két-három kapott góllal számolni mérkőzésenként -, eddig rúgtunk négyet-ötöt. Ami öröm az ürömben, hogy a helyzeteink ugyanúgy megvannak most is, tehát nem azzal van a gond, hogy nem tudunk lehetőséget teremteni. Jelenleg olyan passzban vagyunk, hogy a kapu előtt rossz döntéseket hozunk. Biztos vagyok benne ugyanakkor, ez rövid idő alatt fordulni fog. A héten például nagyon keményen dolgozunk, maximálisan kihasználjuk a válogatott szünet adta lehetőségeket. Szokták mondani, a Fortunát addig kell gyötörni, míg a javunkra nem fordul, azon vagyunk, hogy ez megtörténjen. Egy ilyen hullámvölgybe bármelyik csapat bármikor belekerülhet, a feladat most az, hogy kihúzzuk magunkat belőle, alkalmasint egy PAFC elleni győzelemmel.

 

 

Persze! Ugyan nincs önbizalomhiányunk, viszont a siker íze sok mindenen változtatni tud.

 

Természetesen mindent átbeszéltünk a hét elején, és elhatároztuk, hogy ezt a hetet most mindenki meghúzza. Keményen tréningezünk a napokban, de ez fog átsegíteni minket ezen a szakaszon.

 

A Puskás Akadémia elleni mérkőzésben gondolkozunk elsősorban, de talán mondani sem kell, az öt mérkőzésből mind az ötöt nyernénk. Ez persze roppant nehéz lesz, hiszen a tizenkét csapatos bajnokságban nincs könnyű ellenfél. Jó lenne úgy téli szünetre menni, hogy az első négyhez-öthöz tartozzunk, ehhez, véleményem szerint, minimum további tíz pont kell az ünnepekig.

 

Úgy érzem, jó formában vagyok, mikor pályára küldenek, tudok hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Kiváló állapotban vagyok, így mindig várom a lehetőséget, hogy a pályára lépjek. Nyilván szeretnék még többet játszani, viszont addig is a kapott időben próbálom a maximumot kihozni. 

 

Mivel a támadó szekcióhoz tartozom, azt szeretem, ha valami esemény történik, ha nálam a labda, gólt szerzek, gólpasszt adok, büntetőt harcolok ki… Fontos, hogy mindig profitáljon a csapat abból, ha hozzám kerül a labda.