Törökországban edzőtáborozó NBI-es csapatunk huszonhármas keretében négy ígéretes utánpótlás-játékosunk is bizonyíthat a Bognár György által vezetett szakmai stábnak. A tábor nagyságrendileg felénél fiataljainknál kérdezősködtünk, hogy érzik magukat, hogy élték meg az eddigieket, mik a céljaik, motivációik rövid vagy akár hosszú távon. Az első részben Szekszárdi Milánnál és Gyurkits Gergőnél jártunk, ezúttal viszont egy szobával arrébb, Vas Gábornál és Pesti Zoltánnál vendégeskedtünk. 

 

Többszörös up-válogatott tehetségünk, Vas Gábor eddig nem volt valami szerencsés a felnőtt táborokkal, pedig tizennyolc évesen akár már a harmadik igazi megmérettetése is lehetett volna az idei. „Sajnos kettő táborról is lemaradtam, egyszer sérülés, legutóbb pedig a vírus szövődményei hátráltattak, hogy az első csapattal edzőtáborozzak. A többiek viszont mesélték, hogy ezek az utazások - a kemény munka mellett - mindig jó hangulatban telnek, így nagyon vártam a mostanit, és roppant boldog vagyok, hogy végre itt lehetek. Magát a tábori létet a válogatottal már megszoktam, így a kereteket nagyjából sejtettem, és úgy érzem, itt is hamar felvettem a ritmust. Számoltam tehát vele, hogy hajtós, erős edzések lesznek sok-sok meccsel, így a pihenőidő valóban pihenéssel telik.”

 

Vas rögtön góllal is vetette észre magát, miután rögtön az első felkészülési mérkőzésünkön bevette a román Craiova kapuját, erről is kérdeztük. „Kemény meccs volt, hiszen ellenfelünk egy igazán jó csapat. Szerintem jól helytálltunk, még ha az eredmény nem is azt mutatta. Sikerült gólt szereznem, de megmondom őszintén, mikor betaláltam, már nagyon fáradt voltam, így sokra nem emlékszem a történtekből. Dani visszafejelte a labdát, én pedig az ötösről bepofoztam, ennyi maradt meg, ennek ellenére nagyon örülök, hogy gólt szereztem” - emlékezett vissza első összecsapásunkra fiatal tehetségünk, akit végül a további napokra szóló terveiről is faggattunk. „Lesznek még edzőmérkőzéseink, melyeken szeretnék minél jobb benyomást tenni vezetőedzőnkre. Most tenném le annak az alapját, hogy tavasszal minél több játékpercet gyűjthessek.”

 

 

Alig, hogy gárdánk megmelegedett a törökországi táborban, jött is a következő felkészülési mérkőzésünk, melyen jött az újabb fiatal gól, de ne szaladjuk ennyire előre. Pesti Zoltánnál is először arra voltunk kíváncsiak, hogy éli meg ezeket a napokat. „Nekem is ez az első edzőtáborom, és hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy eljuthattam egy ilyen helyre, és az NBI-es csapatunkkal készülhetek. Nagyszerű a stáb és a csapat, valamint mindenki teljes mértékben segítőkész. Jól esik, ha hibázok, nem szedik le azonnal a fejem, segítenek, tapasztalatokkal látnak el.”

 

Pesti a Chindia elleni találkozónk harmadik találatát szerezte, amit nagyban Sajbán Máténak köszönhet, hiszen csatárunk egy az egybe vezethette a román gárda portására a labdát, de önzetlenül a jobbján igyekvő fiatalunknak passzolt, aki aztán köszönte is. „Ugyan a hetvenedik percben cseréltek be, de nagyon elfáradtam. Máténak megköszöntem, hogy leadta a labdát gólhelyzetben. Nagyon rendes srác, nagy örömöt okozott. Nem elég, hogy itt lehetek, a második meccsemen már gólt is szereztem, fantasztikusan érzem magam” - így a még csak mindösszesen tizenhat(!) éves labdarúgónk, aki tavaly nyáron kapott profi szerződést klubunk vezetőitől. 

 

„Szeretnék még gólokat szerezni, ezáltal jó benyomást kelteni a stábban. Persze tudom, hogy sok mindenben fejlődnöm kell. Úgy érzem, elsősorban a fejjátékban és a gyorsaságban kell javulnom, de a bal lábam sem hanyagolhatom el, továbbá mindenben fel kell vegyem a felnőtt futball ütemét. Jó lenne előbb az NBIII-as csapatban rendszeresen lehetőséghez jutni, aztán persze lépdelni előre, középen pedig nagy vágyam az utánpótlás-válogatottság is” - tekintett előre Pesti.

 

Szurkolunk, srácok! Mindent bele, ahogy eddig! Hajrá, fiatalok, hajrá, Paks!