Kádár Tamás nyáron érkezett klubunkhoz, azóta pedig már többször említette, kedveli városunk légkörét. Az ötvenhétszeres válogatott védő családja az őszi idényben kisfiúval gyarapodott, mással tehát nem is kezdhettük beszélgetésünket, mint hogyléte felől érdeklődtünk. „Jól érezzük magunkat Pakson, minden a legnagyobb rendben van, a téli szünetet is itt töltjük nyugalomban. A kisfiam már több mint kilenc hete van velünk, ennyi idő alatt sikerült mindenbe belerázódnunk. Nagyon szeretjük, minden nap élvezetes, szeretnénk egy jó alapot adni számára az életben.”

 

Rákanyarodva azonban a labdarúgásra, kihagyhatatlan elem az a rettentő sok változás, ami a tizenöt bajnokink során végbement körülötte. Szinte csak az Ő személye volt a biztos pont hátsó alakzatunkban. „A klubcsapataimban nem volt még ilyenre példa, hogy ennyi különböző felállásban játsszak, ami a védőtársakat illeti. A sportban, a fociban viszont benne van a sérülés, ezekre pedig gyorsan kell reagálni. Jó csapatunk van, kiváló játékosok alkotják a keretünket, ezt már egyébként érkezésem előtt is láttam, így nem lepett meg, hogy végül mindenki mindent megoldott, képességeivel hozzátett a csapathoz. Nyilván voltak hibák, mivel ezek nem könnyű szituációk, ilyenkor idő kell, míg megszokjuk egymást. Fel kell ismerni a másik erősségeit, gyengeségeit meccsszituációkban, ha ezek megvannak, elkezdünk jól együttmozogni, ami belül igen fontos. Úgy vélem, az idény végére újra jól nézett ki a társaság” - fogalmazott Kádár.

 

 

A szezon első felében huszonhat gólt kaptunk, mely tízzel kevesebb, mint tavaly ilyenkor, rutinos védőnket azonban - mint mondja - ez messze nem boldogítja. „Nem fér bele, hogy voltak olyan találkozóink, ahol három gólt is kaptunk, akár pontrúgás, akár büntető után. Sok elkerülhető találatot kaptunk, és volt, hogy a koncentrációnk hagyott ki… Nem vagyok tehát elégedett, és nagyon remélem, hogy tavasszal kevesebbszer veszik be a kapunkat ellenfeleink.”

 

Védelmünk oszlopos tagja zárásként a siker receptjére is kitért. „Az elején jól kezdtünk, aztán kicsit visszaestünk, majd megint mentünk felfelé, ezt a hullámzást a jövőben mindenképpen ki kellene javítanunk, az eredményekért kiegyensúlyozott teljesítményre lesz szükségünk. Úgy érzem, jókor jött a szünet, már csak amiatt is, mert ez idő alatt sok sérültünk visszatérhet. Közel vagyunk a dobogóhoz, de az alsó veszélyzóna sincs távol… Ebben a tizenkét csapatos bajnokságban egészen a szezon végéig küzdeni kell, nem lehet kiengedni, akár két forduló alatt is sok minden változhat. Célunk, hogy a télen egy jó felkészülést produkáljunk, és, ha tavasszal elkerülnek bennünket a sérülések, jobb helyezést is elérnénk, mint a jelenlegi hatodik pozíció. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is keményen dolgozunk majd, hogy feljebb kapaszkodjunk a tabellán.”