NBIII., Dél-Nyugati csoport, 5. forduló: Mohácsi TE 1888 - PAKSI FC II. 6 - 1 (2 - 1)

A Mohács kerete

Kezdők: Somogyi, Kiss, Encz (Sárosi 46’), Loch (Spannenberger 57’), Szabó, Bohata, Izsák (Nagy 83’), Asztalós (Hetényi 71’), Károly, Dér, Horog (Román 71’)

Cserék: Barabás, Spannenberger, Román, Hetényi, Racskó, Nagy, Müllerlei, Csernik, Mrenka, Sárosi

Vezetőedző: 

Csapatunk összeállítása

Kezdők: Simon, Gregor, Pupp (Bőle 46’), Lépő (László 78’), Földi, Beke (Ulbert 46’), Horváth (Mezei 36’), Szécsi, Pesti, Perger (Zoltán 64’), Skribek

Cserék: Herman, László, Zoltán, Ulbert, Máté, Bőle, Mezei

Vezetőedző: Kindl István

Gólszerzők: Horog 2’, 62’, 66’, Dér 7’, Bohata 53’, 89’, ill. Földi 30’

A játéknap összes eredménye és a tabella IDE kattintva érhető el.

Mohácson egész este, valamint a meccsnap délutánján is esett, így mondhatni, irreális körülmények között zajlott a mérkőzés. A pálya nagy részének alkalmassága a játékra megkérdőjelezhető volt. A hazaiak rögtön a középkezdést követően szögletet harcoltak ki, a középre érkező labdát saját védőink csúsztatták a kapunkba, öt perccel később egy oldalsó szabadrúgást követően ismétlődött meg mindez… Alig tíz perc után úgy vezetett 2-0-ra a Mohács, hogy nem volt kapunkra tartó kísérletük. Bő húsz perc elteltével Skribek egy ellene elkövetett, durva szabálytalanságot tett szóvá, amiért azonnali piros lapot kapott a játékvezetőtől, a kiállítás után természetesen az egész további forgatókönyv átíródott. Horváthot még az első félidőben, sérülés miatt kellett lecserélnünk. Vendéglátónk teljesen visszaállt, mi a rossz talajon próbáltunk támadásokat építeni, Pestinek és Bekének is adódott ziccere, utóbbi lövése a pálya pocsojájában állt meg, mielőtt a kapuba ért volna… 2-1 helyett éppenséggel 2-2-es eredménnyel is mehettünk volna a pihenőre. A második játékrészre rendszert váltottunk, és az első öt percben nagyszerű játékkal három kidolgozott ziccerünk is kialakult, ám vagy a hazai hálóőr védett nagyot, vagy a kapufáról kifelé pattant a labda. A hazaiak harmadik gólja előtt két egyértelmű lerántás is sípszó nélkül maradt, talán itt dőlt el végleg a mérkőzés. Mindezek ellenére mentünk, próbáltunk, de ahányszor átléptük a félpályát, veszélyes kontrák születtek a mi oldalunkon. Mezei kapufáig jutott, Pesti a hazai kapusba fejelte a labdát közvetlen közelről…, helyzetekből tehát egyáltalán nem voltunk híján, így a végeredmény ellenére nem nevezhető sima meccsnek a mohácsi találkozónk.

„Nem tudom a játékosaimat okolni a vereségért, mindent megtettek a jobb eredményért, még emberhátrányban, irreális pályán, gyors 2-0-s hátrányból is hatalmasat küzdöttek. Olykor futball is volt bennünk, megvoltak a ziccereink, és játékot is sikerült kialakítanunk a rossz minőségű pályán. A védekezésünk azonban a második félidőre szétesett, így benne volt, ahányszor a Mohács kontrázni tud, bajba kerülünk” - fogalmazott honlapunknak a találkozót követően vezetőedzőnk, Kindl István.