Tököli Attila neve megkerülhetetlen a magyar labdarúgásban. Ikonikus támadónk pályafutása során az élvonal háromszázas klubjáig jutott, mérkőzéseinek jelentős részét pedig paksi színekben játszotta. A futballcipőt szögre akasztva sem szakadt el a klubunktól. Az elmúlt évtizedben dolgozott másodedzőként, az NB III-as együttes vezetőedzőjeként, majd az utánpótlásban is kipróbálta magát. 2024 szeptemberében új kihívás érkezett számára: Csertői Aurél mellett vállalt szerepet a Mezőkövesd szakmai stábjában. Most pedig újra hazatért. Ezúttal azért dolgozik, hogy tapasztalatával és szemléletével a paksi utánpótlás következő generációját segítse.

Az elmúlt két évben Csertői Aurél segítője voltál az NB II-ben szereplő Mezőkövesdnél. Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?

Jól telt a Mezőkövesden töltött időszak. Mindent figyelembe véve úgy gondolom, hogy jó eredményeket értünk el a két szezon alatt, és nagyon szerettem a fiúkkal együtt dolgozni. Most pedig úgy alakult az életem, hogy ismét Pakson folytathatom a munkát.

Játékosként, másodedzőként, az NB III-as csapat vezetőedzőjeként, valamint utánpótlástrénerként is dolgoztál már klubunknál. Milyen érzés volt most újra visszatérni kötelékünkbe?

Természetesen nagyon örülök a lehetőségnek, és hálás vagyok Haraszti Zsolt ügyvezető úrnak, hogy lehetővé tette számomra a visszatérést, ezúttal az utánpótlásban. Amikor először dolgoztam utánpótlásedzőként, az számomra is egyfajta tanulópénz volt. Sok tapasztalatot szereztem a gyerekekkel való közös munka során. Bízom benne, hogy most egy eredményes időszak áll előttünk, és hosszú távon is jól fog működni az együttműködés.

Az utánpótláscsapatok felkészülése július második felében kezdődött. Melyik korosztállyal vágtál neki a munkának, és hogyan telt az elmúlt bő egy hónap? Milyen a közös munka a fiatalokkal?

Az U15-ös korosztállyal kezdtük meg a felkészülést július 13-án, azóta pedig több edzőmérkőzésen is pályára léptünk. A srácok vevők a munkára, és úgy érzem, az én stílusomat is elfogadják. Szerintem jól tudunk együtt dolgozni, ugyanakkor még az ismerkedés időszakában járunk. Az erőviszonyokat egyelőre nehéz megítélni, hiszen azt sem tudjuk pontosan, milyen lesz a bajnokság mezőnye. Abban viszont bízom, hogy a hátralévő két hétben még sikerül tovább csiszolni és összhangba hozni a csapatot, hogy amikor elkezdődik a szezon, megfelelően működjünk a pályán.

Nem újdonság számodra az utánpótlásedzői szerep. Mi az, amit edzőként a leginkább szeretnél átadni a fiatal játékosoknak?

Nyilván van mögöttem némi tapasztalat a labdarúgásban, de önmagában az, hogy én mit szeretnék átadni, még nem elég. Legalább ilyen fontos a játékosok befogadóképessége és az, hogy ők mennyire nyitottak arra, amit tanítani szeretnénk nekik. A legfontosabb célom, hogy minél jobb játékosok váljanak belőlük, és közülük minél többen eljussanak a felnőtt csapatokig, akár az élvonal közelébe is. Nyilván tudjuk, hogy ez nem egyszerű út, de bízom benne, hogy jó játékosokat tudok faragni belőlük. Remélem, a fiúk is érzik és elfogadják, hogy a tapasztalatommal sokat tudok segíteni nekik a fejlődésben.