Ha a Budapest Honvéd elleni mérkőzésünkből indulok ki, akkor egy kicsit csalódott vagyok, hiszen az első fordulóban pontokat hullajtottunk, valamint az Újpest ellen is megvolt a lehetőségünk, hogy begyűjtsük a három egységet. Szombaton az első gólunk után rögtön rúghattunk volna még egyet Bartha révén, valamint a végén én is dönthettem volna jobban a kínálkozó lehetőségemnél. Ha most öt pontunk lenne, maximálisan elégedett lennék. Ugyanakkor folyamatosan fejlődünk, hiszen a Kispesttel szemben megmutattuk, mennyire jól és szépen is tudunk játszani, így teljesen megérdemelten nyertünk.

 

Jó formában érzem magam, talán az Újpest ellen is kezdhettem volna, ha egy vírusos megbetegedés, ami hasmenéssel és lázzal járt, nem hátráltatja a múlt heti edzésmunkám olyan szinten, hogy csütörtökig nem tudtam a többiekkel tréningezni.

 

 

Ennek szombaton nyoma sem volt, hiszen becserélésed után egy perccel a kapuba találtál, ezzel megszerezve csapatunk számára a vezetést…

 

Úgy gondolom, ez a feladata egy játékosnak. Hála Istennek azonnal meg tudtam hálálni a bizalmat mesterünknek, amiért a pályára küldött. Az is jó érzés, hogy mutatósra is sikerült a gól. Végig mindent tudatosan cselekedtem, csak arra koncentráltam, hogy a kapujából kirontó újpesti kapus mellett úgy vegyem át a labdát, hogy ki is cselezzem, onnantól pedig jöhetett a lövés. Sok időm nem volt, hiszen nagy erőkkel érkeztek visszafelé a hazai játékosok.

 

Nagyon nehéz mérkőzés lesz, így bízunk benne, hogy ismét sok szurkolónk fog támogatni bennünket jelenlétével a stadionunkban. Ha száztíz százalékot nyújtunk, megfoghatjuk a Fehérvárt, mivel véleményem szerint személyükben sem egy verhetetlen csapatról beszélünk. Szervezetten kell játszanunk, és maximálisan be kell majd tartanunk vezetőedzőnk utasításait, továbbá a végjátékokra is koncentrálnunk kell, hogy pontot vagy pontokat lopjunk a piros-kékektől.