Hogy vagy, hogy érzed magad? 

 

Rendben vagyok, jól érzem magam, és hála Istennek a térdem is jól bírja a terhelést. Már egy hónapja együtt edzem a csapattal, és minden feladatot együtt is végzek a társaimmal. Örülök, hogy negyed óra játéklehetőséget kaphattam az előző válogatott szünetben, a Fradi elleni edzőmérkőzésünkön, valamint az egész második játékrészt a pályán tölthettem a múlt heti Magyar Kupa-találkozón. Szépen épülgetek tehát, és látom már a fényt az alagút végén, ahogy azt ilyenkor mondani szokás. Remélem, hamarosan eljutok odáig is, hogy az NBI-be is visszatérhetek. 

 

 

Konditerembe járok többször, még erősítenem kell, mivel a felépített izmok hamar elfogynak.  Ezt a fajta különmunkát még nem engedhetem el, de mindent egyre jobban bírok, az utóbbi hétben már a párharcokban is odateszem magam, szóval szépen jön vissza minden. 

 

 

Minden sokkal könnyebb volt, mivel, ahogy említetted, a másik lábammal már átvészeltem ugyanezt a sérülést és az azt követő időszakot. Tudtam tehát, hogy mire kell odafigyelni, mire kell koncentrálni és mi a legfontosabb. Ezeken felül pedig minden a tervek szerint alakult, sőt, időben vissza is tudtam térni, persze az NBI még várat magára. Az elejétől kezdve pozitívan álltam az egészhez, és szépen mindent végigjártam, ami a felépüléshez kellett. Itt szeretném megemlítenem azt is, hogy nagyon jó kezekben voltam, ezúton is köszönöm Dr. Abkarovits Gézának, aki a másik lábam után most ezt is műtötte, Sörös Kata gyógytornásznak és Purger Szilárd rehabedzőnknek. Mindenki remek munkát végzett. 

 

 

Pontos időpontot nem tudnék mondani, de tény, hétről hétre egyre jobban érzem magam, valamint a meccsek is nagyon hiányoznak már. Keményen dolgozok tovább, és bízom benne, hogy még az idén újra lehetőséghez jutok az első osztályban is, hiszen messze van még december közepe.