Kindl István a kétezres évek elején, labdarúgóként érkezett Paksra, és két évet húzott le az akkor még az NBIII-as osztályban vitézkedő csapatunknál. Ezen időszak után más csapatoknál lett megye egyes játékosedző, majd 2010-ben tért vissza klubunkhoz.

„Haraszti Zsolt keresett meg, hogy legyek utánpótlásedző az egyesületnél. Jó ismeretségünk még a játékos koromra nyúlik vissza, hiszen edzőm volt a húsz(!) évvel ezelőtti zöld-fehér gárdában” - emlékezett vissza az igencsak régre nyúló kezdetekre trénerünk. „Éppen jókor jött a megkeresés, pont új kihívásra vágytam, így rögtön igent mondtam az U17-es csapat edzői feladataira. Az idő előrehaladtával igazi szerelemmé vált az edzősködés, pedig kifejezetten sosem készültem trénernek.” Kindl az elmúlt több mint tíz évben végig a legidősebb korcsoportokkal (17-től U19-ig) foglalkozott, melyről elmondta, az ebben a korosztályban elvégezendő munka áll hozzá a legközelebb. „Jó érzéssel tölt el, hogy sok játékost sikerült ennyi idősen a klubhoz csábítani, és ezek mellett nagyon kevesen hagyták abba a labdarúgást. Örömteli továbbá számomra Szendrei Ákos, Debreceni Ákos és Vas Gábor profi szerződtetése is, mivel három évig edzettem Őket.”

 

Szakemberünk azonban már nemcsak múlt időben fogalmazhat három kiemelt utánpótlás-játékosunkról, mivel november óta Ő is szerves tagja a felnőtt gárdánkat felkészítő szakmai stábnak. „Meg sem fordult a fejemben, hogy szerephez juthatok az NBI-es csapatnál, aztán jött a megkeresés. A tavalyi év végen, az ominózus hétvégén csörgött a telefonom, Osztermájer Gábor hívott, és elmondta, hogy felkérték vezetőedzőnek, segítenék-e neki. Rávágtam, hogy természetesen, majd együtt viszem a csapatát, az U16-ot az U17-tel, de ekkor azt a választ kaptam, hogy Ő a felnőtt munkára gondolt. Nyilvánvalóan újból igent mondtam, majd leraktuk a telefont, és el kellett telnie jó pár percnek, mire felfogtam, mi is történt.”

 

Ahogy kollégáját, Sárai Györgyöt nem is oly’ rég megkérdeztük, úgy Kindl Istvánnál is kíváncsiak voltunk, miben változott meg munkája, miben hasonló vagy eltérő edzői faladata a serdülő és a felnőtt kategóriában. „Úgy gondolom, a hitelességnek, az őszinteségnek és a következetességnek mindkét helyen meg kell lennie. A szakmai részen már van különbség, hiszen az utánpótlásban elsődlegesen nevelünk és képzünk, míg a felnőtteknél, ahol már kész labdarúgókkal foglalkozunk, az eredményesség kerül előtérbe, ugyanakkor fejleszteni ott is lehet. Az is fontos eltérés még, hogy az NBI-ben mindig a következő ellenfélre készülünk” - fogalmazta meg a különbségeket pályaedzőnk, aki filozófiájába úgyszintén bepillantást engedett. „Nálam mindig a nagybetűs csapat az első, senkit nem helyezek soha senki elé, egységesen, csapatként gondolkodom, legyen szó utánpótlás vagy felnőtt játékosokról. Mindig azt szoktam mondani, egy jó közösség plusz öt-hat pontot hozhat.”

 

Kindl Istvánnal beszélgetésünk során természetesen a kinevezésük óta eltelt periódust is értékeltük, és mint megtudtuk, számára a teher szép lassan kúszott be az edzői öltözőbe. „Először hurrá hangulat volt, jöttek az eredmények is, majd mikor kiderült, hosszabb távon számítanak ránk, nehezebbé vált minden, de ezzel meg kell birkóznunk, és meg is fogunk. Véleményem szerint a mostani szünet arra is jó, hogy levonjuk az eltelt öt hónap tanulságait és épüljünk belőle, de ez nemcsak ránk, a játékosokra is igaz. Újrakezdéskor - ha lesz egyszer - pedig jöhet az új lendület. Felzárkózásos vadászatra kell indulnunk.”

 

Végezetül szakemberünket egy összegzésre kértünk, amit a tőle megszokott módon, precízen fogalmazott meg. „Nem várt felkérés, lehetőség talált meg, ami először kicsit furcsa volt, de ahogy teltek a hetek, minden elmúlt és komfortos lett. Annyira, hogy mára már egész jól meg is szoktam, tehát jó kedvvel, szeretettel folytatom edzői pályafutásom ezen a szinten is” - zárta gondolatait Kindl, mi pedig további sok sikert remélve és kívánva búcsúztunk tőle.

 

És, ha az idei kiírásban még lesz rá lehetőség, nagyon várjuk azt a bizonyos felzárkózásos vadászatot!

 

Hajrá, Paks! A magyar csapat!