A 2009/2010-es szezon Ligakupa-sorozata örökké emlékezetes marad számunkra, hiszen csapatunk egészen a kiírás döntőjéig menetelt, de ne szaladjunk ennyire előre.

 

Akkoriban olyan nevek fémjelezték együttesünket, mint Kovács Attila, Gévay Zsolt, Báló Tamás, Bohner Roland, Urbán Gábor, Kiss Tamás, Vayer Gábor, Böde Dániel, Heffler Tibor, Fiola Attila, Mészáros István, Völgyi Dániel, Tököli Attila, Sipeki István, Nikolov Balázs, Szabó János, Lisztes Krisztián, Bartha László, Éger László, Haraszti Zsolt, Vári Barnabás, Papp Roland, trénerként pedig Kis Károly. Ekkortájt még háromfrontos küzdelem volt egy évadban, a bajnokság mellett ott volt a Magyar Kupa és a Ligakupa frontvonala is. Sajnos a felsoroltak közül az első kettőben nem tudtunk igazán maradandót alkotni, hiszen a tizenhat csapatos tabella tizennegyedik helyén zártunk, valamint a Magyar Kupától - ahol a második számú csapatunkkal indultunk - már az első körben búcsúzni kényszerültünk. Ugyanakkor a Ligakupában megmutattuk, érdemes lesz a következő években odafigyelni fiatal labdarúgóinkra.

 

Kerek tíz éve a magyar labdarúgó-ligakupában két hatcsapatos csoportra osztották a klubokat tíz fordulóval, majd két négycsapatos csoport következett hat körrel, és végül a döntő.

 

 

1.Ferencvárosi TC 7-0-3

2.Nyíregyháza Spartacus FC 5-2-3

3.Vasas 5-0-5

4.MTK Budapest 3-4-3

5.Kecskeméti TE-ERECO 3-3-4

6.DVTK 2-1-7

 

 

1.Videoton FC 5-4-1

2.PAKSI FC 5-2-3

3. ZTE FC 5-1-4

4.Győri ETO 4-4-2

5.Kaposvári Rákóczi 3-1-6

6.Lombard Pápa Termál FC 1-2-7

 

Öt győzelmünkből kettőt a Kaposvár ellen szereztünk, miután oda-vissza nyertünk ellenük, valamint egyszer-egyszer kétvállra fektettük a Zalaegerszeget és a Győrt is. A két döntetlenünket a Pápa és a Győr ellenében értük el. Tizenhat lőtt gólunkon Heffler (3), Papp (3), Sipeki (3), Bohner (1), Böde (1), Gévay (1), Nagy (1), Tamási (1), Weitner (1) és Tököli (1) osztozott.

 

 

1.DVSC-TEVA 5-1-0

2.Videoton FC 3-2-1

3. Budapest Honvéd 1-1-3

4.Nyíregyháza Spartacus FC 0-1-5

 

 

1.PAKSI FC 3-3-0

2.Szombathelyi Haladás 1-3-2

3.Újpest FC 1-3-2

4.Ferencvárosi TC 1-3-2

 

Lenyűgöző veretlenségünk szép sormintát hozott, hiszen mindhárom ellenfelünket egyszer megvertük és egyszer döntetlent játszottunk ellenük. Kilenc találatunkat Nagy (2), Bartha (1), Böde (1), Éger (1), Horváth (1), Kiss (1), Tököli (1) és Vayer (1) termelte. Jöhetett tehát a döntő a Debrecennel szemben.

 

 

 

A 2010. április 28-ai finálét semleges pályán, a kecskeméti Széktói Stadionban rendezték, és ekkor egy mérkőzésen dőlt el a végeredmény. Mint jól tudjuk, a végső találkozót sajnos az esélyesebb DVSC nyerte, fiatal tehetségeink azonban tisztességgel megnehezítették a piros-fehérek dolgát. Bódi Ádám 23. percben szerzett találatára tőlünk Völgyi Dániel válaszolt még az első félidő vége előtt egy 20 méteres, bomba szabadrúgással. A szünetben 1-1-et mutatott az eredményjelző. A második játékrész derekán Szilágyi Péter juttatta ismét előnyhöz a Hajdú-Bihar megyeieket, amire még lett volna lehetőségünk válaszolni, hiszen Böde Dániel a 84. minutumban tizenegyest harcolt ki, Völgyi azonban laposan, rosszul helyezte a büntetőt, amit Pantic Dorde hárított…

 

Vezetőedzőnk, Kis Károly a 2-1-gyel véget ért meccs után így nyilatkozott: „Végig nagyon komolyan vettük a sorozatot, még akkor is, mikor komolyan oda kellett figyelnünk a bajnokságra is. Készültünk rá, hogy minél messzebb jussunk, és sok olyan csapatot sikerült megelőznünk, akik a bajnokságban jól szerepelnek. Büszke vagyok arra, hogy a döntőig jutottunk. Tudtuk, hogy a Debrecen egy nagyon jól szervezett csapat, és még úgy is erősek, hogy több alapemberüket nem szerepeltették a Ligakupában. Élhettünk volna azokkal a lehetőségeinkkel, amik adódtak, így egy kicsit csalódott is vagyok a büszkeség mellett. Itt nemcsak a kimaradt tizenegyesre gondolok, ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a Loki is többször veszélyeztetett, de mégis fájó így elveszíteni egy mérkőzést. Rendkívüli pechsorozatunk van, a legutóbbi bajnokin Égert kellett lecserélni, most pedig Kovács sérült meg már a bemelegítés során. Ez így együtt egy kicsit sok volt.”

 

Ahogy ikonikus trénerünk akkor fogalmazott, a vesztes döntő ellenére legyünk büszkék ezüstérmünkre - tíz év elteltével is -, hiszen egy rendkívül szép menetelést vittünk véghez, melynek végén az adott évben triplázó (magyar bajnok, kupagyőztes és Ligakupa-győztes) DVSC-t is megszorongattuk. Továbbá az is tagadhatatlan, hogy ez az ezüstérem megalapozta az egy évvel későbbi arany sikerét.

Szép volt, srácok!